A Maidennek a szevenszán után a nopréjer albuma nagyon ült. Teljesen más hangzás, sokkal izmosabb, agresszívabb hangfekvés, sokkal mélyebb az egész. Ott nagyon nagyot csap Gers pl., markánsan másképp zúz bele játékával az arcba, mint az eldiszkósodó smith. (Annakidején megvettem a szólóalbumát, az A.S.A.P-ot, és hát... Nyílnyál:) Meg is lökött mindenkit az album, nem kis idő kellett, hogy bevegyék a gyomrok. Ezt követően a fírof el lett keverve. Rettenetes hangzás, a dob is laposított rajta, tompa.
Az ezt követő két blézbélis album szerintem, ha brusz énekel rajtuk, kis túlzással a 2 legjobb albuma lehetne a maidennek – zeneileg, hangzásilag rettenetesen ott van, nagyon jók a dalok!
Gers, fenntartom, ebben a műfajban mindenképp jobb gitárosnak számít, sokkal keményebben, pörgősebben játszik, és ami nem mellékes: sokkal jobban kommunikál koncerteken a közönséggel, mint Smith, aki alapvtően a háttérben meghúzódva, mintha csak magának zenélgetne. Én nem bánom, hogy visszatért, hogy itt van, sőt... Csak igazoltnak látom Gers elétolt helyzetét.
:)
Dave sem ugrálós, de a közönséggel ő is nagyon jól bánik dikinzont, hariszt és nikót ne is említsük:)
Adrian Smith jó dalszerző, jó gitáros, de van nála odabent egy jobb is meglátásom szerint, aki a színpadi produktum eladhatóságát nagyban elősegíti. Mellette dave is kivirult, nem ácsorog a színpad egyik sarkában, él, megmozdul, izzik a porond:)))