Emese, én is teljesen kiakadtam azon, hogy hogy azzal jött, hogy én őt annak idején 10 napra magára hagytam... de könyörgöm nem árvaházba dugtam, a megszokott környezetében volt az imádott nagyijával - halkan jegyzem meg, hogy énnekem a büdös életben semmiféle emlékképem nincsen 4 éves korom előttről, de még csak onnan is csak inkább szagok meg hangulatok... - 3 éves voltam, mikor az öcsém megszületett, de esküszöm semmire nem emlékszem erről, pedig állitólag nagyon féltékeny voltam rá...

És igenis nem érdekel az egész. 30 éves. Egyetemet végzett, lakása van, egzisztenciája van, baráti köre van. Hogy a fenébe jön ahhoz, most hirtelen én legyek a bűnbak???

Azt hiszem sokkal jobban tettem volna, ha annak idején nem maradok velük otthon (igaz, ez kicsit kényszer volt, mert Judit nagyon beteges volt), hanem hagyom őket a maguk erejéből - hogy úgymondjam az utca törvényei szerint - felnőni.

Most persze azt hiszed, hogy nem szeretem. Pedig dehogynem. Állandóan az jár az agyamban, hogy ő miért nem boldog, hogy miért sikerül olyan balfaszul minden párkapcsolata??? És NEM ÉRTEM.
A húga aki sokkal csúnyább volt és sokkal kevesebb esélye volt minderre meglelte a lelki békéjét. Ő miért nem???
Eh, megette a fene az egészet.

Panka nagyon csinos és aranyos! :-)))