A negyedik szemelvény a nógrádi vicinálisokról szól :

A vasúti kocsik


A vasúti kocsikon végzett munka a települések egymás közötti kommunikációs helyzetét járta körül.

Negyedik helyszínként egy csoport a vasút hálózatán dolgozott. A vasúti kocsik kialakítása és az állomásokhoz való kapcsolódás a vasutat sokkal inkább egyfajta mozgó köztérré alakítja, ahol az utazás kiegészül a közösségi használat és kommunikáció legkülönbözőbb fajtáival. Az egyes, a vonalra felfűződő települések összekapcsolásán túl ez egyben a távolibb, nagy hálózatokhoz való kapcsolódást is lehetővé teszi, és - legalábbis a koncepciók szintjén - képes lehet egy folytonos köztér-folyam megalkotására, ahol a tér egyes elemei (a kocsik) kiegészülnek a mozgással, mint alaptulajdonsággal.

A települések egymás közötti kommunikációja jelenleg minimális, még olyan esetekben is, amikor egymás közvetlen közelében élnek. Ennek javítása olyan projektek esetében, mint pl. a Szügy és a Mohora között létesítendő mesterséges tó, elengedhetetlen. A több település által közösen tervezett kerékpárút találkozási pontjai a vasútvonalakkal pl. alkalmat adhatnak a hálózatok egymáshoz kapcsolására is. Ilyen módon a helyek és a közösségek önazonosságában megjelenhet a nagyobb rendszerekbe tartozás tudata is, ami kiemelheti őket az elszigeteltségből, amit pl. Mohora esetében lehetett tapasztalni.

Tokodi Edina (B2830, grafikus) olyan, a vonaton megjelenő képregénysorozatot tervezett, ami a helyi ismert lakosokat és jellegzetes alakokat tematizálja mindennapos történetekben, lehetőséget adva az utazóknak, hogy egymásra és önmagukra ismerjenek, ill. hogy a történetek alakulásához saját történeteikkel hozzájáruljanak. Munkája másik részeként helyi termékek marketingjéhez kapcsolható "öltöztetős babákat" tervezett, szintén ismert helyi személyiségek alakjait felhasználva. Ebben az esetben a fogyasztói stratégiák (vásárlás) kiegészülnek az átöltöztetés, az identitáscsere játékos lehetőségeivel.

Jay Williams (LMU) olyan üzenőfelületeket alakított ki a kocsikban, ahol az utazók egymásnak hagyhatnak különböző feljegyzéseket, kéréseket vagy szolgáltatásokat vihetnek a nyilvánosság elé. A rendszer gyakorlatilag költségek nélkül, fémhulladék felhasználásával valósult meg és a két hét során sikeresen működött is. A reklámcédulák és nem kívánt hirdetések megjelenésének kiküszöbölésére az egyetlen létrehozott szabály, hogy kizárólag kézzel írt üzeneteket lehet elhelyezni a mágnesszalagon. A fenntartás tevékenységét akár a vasúti alkalmazottak is elvégezhetik.

Rina Uchida (LMU) az állomások elképzelt funkcióihoz kapcsolódó mozgó könyvtárat hozott létre a vasút vonalán, amihez a könyveket és társasjátékokat a települések lakosaitól gyűjtötte. A rendszer működésével kapcsolatban az állomások, mint gyűjtő és elosztó központok bevonása is felmerült, illetve a lehetséges együttműködés a helyi könyvtárakkal.

Komáromy Gergely (ELTE) és Lakatos Zsombor (ELTE) hagyományos kérdőíves és interjús felméréseket végeztek az utazóközönség (és az egyes helyszínek közösségei, valamint a más közlekedési eszközök használói) körében a vasúttal és általában véve a közlekedéssel kapcsolatos preferenciákról, illetve a vasút jelenlegi és lehetséges szolgáltatásait illetően.

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ˇ 1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. ˇ Telefon