Egy vicinális melletti település vasúti kapcsolatáról egy inkább szociológiai irás.

Ime másodszor :

Mohora


Mohora a legelzártabb és legkritikusabb helyzetű település, ahol a fizikailag és társadalmilag is két részre szakadt falu közti határvonalon áll az állomás elhagyatott épülete. Az itteni beavatkozások részben a terület semleges zónakénti közös használatát és az ezen keresztüli közösségépítést célozták meg, részben pedig a zárt közösségek identitásának saját tevékenységeiken keresztüli átértelmezését. Mindkét munkafolyamat aktívan felhasználta a kortárs médiumok, mint a video, a kivetítés, a számítógépes látványtervezés valós idejű visszacsatolást biztosító eszközeit, amik a hasonló képekkel csak televízióban találkozó közösségek önértelmezésében rendkívüli erejűnek bizonyultak.

A faluval kapcsolatos munka alaptémáján a helyszíni tapasztalatok sokat változtattak. Szembetűnő volt a két elkülönülő falurész közötti holt sáv megléte, ami magyarázattal szolgált az állomásépület funkciótlan állapotára is. Az eredeti vizsgálati hipotézis a műveletlen terület fejlesztési gócként való használatát célozta meg (mintegy alternatívaként a jelenlegi ipari területtel és a valamikori szemétlerakóval szemben). A helyszínen tapasztaltak azonban rávilágítottak arra, hogy a két részre szakadt faluban nagyon komoly társadalmi törések is húzódnak, amik javarészt egybeesnek a fizikai törésvonalakkal. A személyes kapcsolatteremtés során az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a résztvevők kérdéseit és kezdeményezéseit javarészt a teljes szegregációban élő roma közösség fogadta be, amiért is a közvetlen kapcsolatot a falu közösségével ezután elsősorban ők jelentették. A falu nagyobbik részével a "nagyfalu" közösségének zárkózottabb (és elfoglaltabb) életmódja miatt sokkal nehezebb volt kapcsolatba lépni, bár a későbbi fázisokban kiderült, hogy ez a közösség is megosztott, tehát a törésvonalak nem kizárólag etnikai csoportok mentén húzódnak.

A helyi munka céljává fokozatosan - és a társadalmi fejlesztések területét elkerülve - az vált, hogy a terek átalakításainak felhasználásával, az események pozicionálásával olyan lehetőségek és helyszínek jöjjenek létre, ahol a közösség egyfajta semleges zónában találkozhat és egymással, illetve a közösség identitásával szembesülhet egy új kontextusban. A résztvevők szerepe itt kiegészült egyfajta mediátori szereppel is, amiben a video, a digitális képfeldolgozás alapvető fontosságúnak bizonyult. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy - az azonnali visszacsatoláson és a médiatermék létrejöttével, az egyén, a közösség tükörképével való szembesülésen keresztül a falu lakosaiban fogalmazódjanak meg új kérdések saját pozícióikkal és problémáikkal kapcsolatban.

Az állomás és környéke, mint a két részre szakadt falu közötti és azokat összekötő semleges zóna egyben alkalmas lehet arra, hogy a falu új, szimbolikus központjává váljon. Jelenleg nincs igazi köztér a faluban (kivéve a templom előtti teresedést a világháborús emlékművel), ez a helyszín alkalmas lehetne egy, a közösségi létnek és tevékenységeknek új értelmezést nyújtó fórum megteremtésére.

A programban Göbl Gabi (ELTE), Józsa Miklós (ELTE) és Károlyi Márk (B2830) gyerekekkel rajzoltak együtt a Szügy esetében már leírt módszer szerint, videoklipeket forgattak a faluról és lakóiról, majd ezeket egy szabadtéri vacsora és kiállítás keretében bemutatták az állomás épületében. A meglepettséget kezdeményezés követte, a hét folyamán néhány helyi mesterrel végzett munkában kifestették az állomás várótermét, amiről szintén film készült. A környezetüktől, a közösségtől és a köztértől nagy mértékben elidegenedett helyi lakosok örültek a kezdeményezéseknek és többnyire nyitottak és segítőkészek voltak (a vacsora esetében pl. koncepció volt, hogy minden szükséges nyersanyagot és eszközt személyesen szerzett be ill. kért kölcsön az esti események szervezője és szakácsa, Chong Kokyee (LMU)). A közösség belső feszültségein azonban nem minden esetben sikerült felülemelkedni, pl. a második vacsora alkalmával a nagyfalu által használt tornacsarnokban szervezett vetítés és ünnepség kifejezett konfliktushelyzetet teremtett a teret használó nagyfalusiak és az onnan általában kiszoruló, aznap viszont az este hőseiként bemutatott (roma) festők között. Az állomásépület átalakításának sikere azonban olyan nagy volt, hogy a polgármesterrel közösen folyik jelenleg egy szociális és médiaprogram kidolgozása a helyi munkanélküliek közösségi terek kialakításában való foglalkoztatására. Ezzel foglalkozott Adam Walker (LMU) is, aki a közösség és egymás számára végzett munka pénzügyi ellentételezése helyett egy idő-egységben működő, szaktudásra alapuló "idő-bankot", a szervezett kölcsönös segítség takarékbankját hozta létre a faluban.

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ˇ 1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. ˇ Telefon: (1) 374-2700