Kedves Keselyű!

Az ember szellemi vezetését egy mennyei vagy pokolbeli társaságból kapja annak megfelelően, hogy melyikre hallgat. Halála után is ide megy haza, mert itt van a szellemi övéi között otthon. Mert mindenütt jó, de legjobb otthon. Az Úr közvetlenül nem vezet senkit, hanem a szellemvilágból történő befolyás álltal.
Beollózok egy idézetet Swedenborg Emánuel a Menny és a Pokol a látottak és hallottak szerint c. munkájából. (www.extra.hu/swedenborg)
Ennek fényében látható a szellemi rend szerinti rendeződés már a földi embertársulásokban is. Az angyalok (küldöttet jelent) emberekből lesznek, nem külön teremtmények, ahogy ezt sokan gondolják, tehát így olvasd.

„A mennyek számtalan társaságból állanak.

41. A mennyek angyalai nincsenek egy helyen együtt, hanem kisebb-nagyobb társaságokra vannak osztva a szeretet, ( amelyben élnek ) és a hit jóságának különbözősége szerint. Azok, akik egyenlő jóban vannak, egy társaságot alkotnak. A mennyben a jó végtelen változatosságban található fel s így minden angyal olyan, mint amilyen saját jósága.

42. A mennyekben az angyaltársaságok egymástól aszerint választattak el, amint a jó általánosságban és részlegességben egymástól különbözik, mert a szellemi világban a távolságok egyéb okból, mint a benső állapot különbözőségéből, nem erednek, így tehát a mennyekben a szeretet állapotának különbözőségéből. Nagy távolságra vannak, akik egymástól nagyon különböznek és közelebb, akik kevésbé különbözők. A hasonlóságból ered, hogy együtt vannak.

43. Hasonlóképpen az egy társaságban levők is különböznek egymástól, vagyis azok, akik a jóban és így a szeretetben, a bölcsességben és az értelemben előljárnak, a középen vannak. Azok pedig, akik ezekben kevésbé tűnnek ki, körök-körül, a fokozatoknak megfelelő távolságban, aszerint, amint a tökéletesség csökken, úgy, miképpen a világosság, mely a középponttól a kerület felé csökken. Azok, akik középen vannak egyúttal a legnagyobb, míg a kerület felé levők, mit kevesebb-kevesebb világosságban vannak.

44. Hasonlók hasonlókhoz mintegy önkénytelenül vezettetnek, mert a hasonlóknál úgy éreznek, mint övéiknél, másoknál ellenben, mint távol idegenek közt. Ha hasonlók közt vannak, akkor szabadságukat s azáltal az élet minden kellemét is élvezik.

45. Ebből világosan kitetszik, hogy a mennyben a jó mindeneket egyesít és hogy ők a jó természete szerint különböznek egymástól. Mindazáltal nem az angyalok azok, akik így egyesülnek, hanem az Úr az, akitől a jó származik. Ő vezeti, összeköti, választja el egymástól és tartja meg szabadságukban mindaddig, míg a jóban vannak, úgyszintén mindenkit szeretetének, hitének, értelmének és bölcsességnének életében és ezek folyományaként az üdvösségben.

46. Azok, akik hasonló jóban vannak, egymást meg is ismerik, éppen úgy, mint a világban az emberek rokonaikat, sógoraikat, barátaikat megismerik, bár őket azelőtt sohasem látták és pedig azért, mivel a másik életben semmiféle más rokonságot, sógorságot, barátságot, mint szellemit, továbbá a szeretet és a hit rokonságát, találni nem lehet. Ezt látnom néhányszor megengedtetett, amidőn lélekben, a testtől eltávolodva s így az angyalok között valék. Ez idő alatt láttam egyeseket, akiket gyermekségüktől fogva ismertem, másokat ellenben, akik előttem teljesen ismeretlennek látszottak. Azok, akik előttem gyermekségüktől fogva ismerősöknek látszottak, olyanok valának, akik az én lelki állapotomhoz hasonló lelki állapotúak voltak, azok pedig, akik ismeretlenek látszottak, olyanok, akik attól különböztek.

47. Mindazok, akik egy és ugyanazon angyal társaságot alkotják, általánosságban egyenlő, de részlegességben nem egyenlő arcúak. Hogy a hasonlatosságok általánosságban és a különféleségek részlegességben egymáshoz miként viszonylanak, azt némiképpen a világban is fel lehet ismerni. Tudjuk ugyanis, hogy minden népfajnak, úgy arcában, mint szemében, van valamely közös vonás, minélfogva felismerni egyik népcsaládot a másiktól. Mindez a mennyben még tökéletesebben kitetszik, mert ott minden benső indíttatás az arcra ül és sugárzik, ki, mert az arc ott az érzelem külső és jelképes kifejezője. A mennyben más arccal, mint az indulatnak megfelelővel bírni, lehetetlen. Szintén megmutattatott, hogy az egy és ugyanazon társasághoz tartozók közös vonása az egyeseknél részlegességében miként változik. Volt egy angyali arc, amely előttem megjelent és ez a jó és igaz iránti hajlamának megfelelően változott aszerint, amint az az egy és ugyanazon társaságbeliek között előfordulni szokott. Ezek a változások sokáig tartottak és azt tapasztaltam, hogy az az arc általánosságban eredeti alakjában megmaradt és hogy a változások az abból származó átültetések és levezetések valának. E tekintet által ugyanígy mutatták meg nekem az egész társaság hajlamait, amik által az azt alkotók arcai elváltoznak, mert az angyalok arca, mint fentebb mondottam, bensőjüknek, úgyszintén hajlamaiknak megtestesülése, amelyek szeretetükkel és hitükkel összefüggenek.

48. Innen van az is, hogyha valamely angyal bölcsességével kitűnik, a többiek arcán azonnal meglátja, hogy az illető milyen, mert ott az arc kifejezésével bensőjét senki el nem palástolhatja, nem tettethet, semmiképpen nem hazudhatik, sem ravaszság és színleléssel senkit meg nem téveszthet.
Némelykor megtörténik, hogy a társaságok közé képmutatók lopózkodnak, akik bensőjük elrejtését, s külsőjük olybá alakítását megtanulták, hogy az ama jók ábrázatának lássák, amellyel a társaságban levők bírnak, hogy így magukat csalfán a világosság angyalaként tűntessék fel. Ilyenek azonban nem sokáig időzhetnek ott, mert mihamar benső félelem és gyötrődés fogja el őket, arcuk halálsápadtságúvá válik s eszméletüket elvesztik. Az élet ellentétessége következtében, ami befolyt és rájuk hatott, változnak el így, ezért gyorsan a pokolba buknak le, ahol hasonlók vannak és többé a felszállást meg nem kísérelik.
Ezek azok, akiket az asztalhoz települők és a vendégségbe hívottak alatt kell érteni, akiknek nem volt lakodalmas ruhájuk, ezért a külső sötétségre vettettek. Máté. 22: 11,12.

49. A menny valamennyi társasága egymással közösségben van és pedig nyílt közeledés által, mert kevesen mennek saját társaságukból ki egy másikba, mert a saját társaságából való kimenés annyi, mint az önmagából, saját életéből való eltávolodás és egyúttal egy másik, kevésbé megfelelőbe való áttérés, hanem amaz áramlat kiterjedése által vannak inkább mindnyájan közösségben, amely mindegyik életéből kiárad. Az élet áramlata a hajlamok áramlata, amelyek a szeretetre és a hitre vonatkoznak. Ez a társaságokon hosszában és szélességben körül kiterjeszkedik éspedig annál tovább és szélesebben, minél bensőbbek és tökéletesebbek a hajlamok. E kiterjedés viszonya szerint van az angyaloknak értelmük és bőlcsességük. Azoknak, akik a legbenső mennyben és pedig annak közepében vannak, kiterjedésük van az egész mennyre; ennélfogva a menny minden javának közlése mindenkihez külön-külön és az egyesektől az összességhez történik. Ezt az elrendezést még jóval alább tökéletesebben tárgyaljuk ott, ahol arról a mennyei alakról, amely szerint az angyal társaságok elrendezve vannak és az angyalok bölcsességéről és érteleméről szó lesz, mert a hajlamok és gondolatok mindennemű elrendezése ez után az alak után igazodik.

50. Fentebb azt mondottam, hogy a mennyben kisebb-nagyobb társaságok vannak. A nagyobbak miriádokból, a kisebbek néhány ezerből és a legkisebbek néhány száz angyalból állanak. Vannak olyanok is, akik házanként és családonként magánosan laknak. Ezek bár külön-külön élnek, mégis hasonló módon vannak elrendezve, mint a társaságokban élők, hogy t.i. a bölcsebbjei a közlépen, az egyszerűbbjei pedig a határokon. Ezek az Úr isteni védelméhez közelebb vannak és az angyalok között a legjobbak…
…Manapság csaknem minden ember ilyen állapotban van, hogy t.i. igazságokat tud és úgy a tudásból, mint az értelemből gondolkozik felettük, de vagy sokat, vagy keveset, vagy egyáltalán azokból semmit sem cselekszik, vagy csupán a gonosz iránti szeretetből és az ebből eredő hamis hitből. Tehát, hogy vagy a mennyet, vagy a poklot bírja, azért halála után először a szellemvilágba vezetik és ott a jó és igaz összeköttetése megtörténik azoknál, akiket a mennybe emelnek és a gonosz meg a hamis összeköttetése azoknál, akiket a pokolra vetnek. Mert sem a mennyben, sem a pokolban szétosztott lelkűnek lenni senkinek sem szabad, t.i. mást elismerni és mást akarni, hanem amit akar, azt ismerje is el és amit elismer, azt cselekedje is. Aki ezért a mennyben a jót akarja, annak az igazat is el kell ismernie és aki a pokolban a gonoszt akarja, annak a hamisat is értenie kell. Ezért a jóktól a hamisat eltávolítják és helyett nekik a jóságukkal megegyező egyenlőfokú igazságokat adnak; a gonoszoktól pedig az igazságokat elveszik és helyettük gonoszságukkal megegyező hamisat adnak. Ebből kitetszik, hogy a szellemvilág micsoda.

426. A szellemvilágban rendkívül nagy számban vannak, mert mindenkinek első gyülekezési helye az és ott mindenkit megvizsgálnak és előkészítenek. Tartózkodásuk itteni idejének szigorúan meghatározott tartama nincs. Némelyek csak belépnek és azután, vagy mindjárt a mennybe emeltetnek, vagy a pokolba vettetnek le. Némelyek csak néhány hétig maradnak ott, némelyek sok éven át, mégis harminc éven felül nem az időtartam különbözősége az ember bensőjének külsőjével való meg vagy meg nem felelés szerinti. Hogy azonban az embert ama világban az egyik állapotból a másikba miként vezetik át és készítik elő, azt a következőkben mondom meg.

427. Az emberek átjutásuk után, mihelyt a szellemvilágba jönnek, az Úr által valóban elválasztatnak. A gonoszokat azonnal ahhoz a pokoli társasághoz kapcsolják, amelybe uralkodó szeretetük szerint már a világban valának; a jókat ellenben tüstént azokhoz a mennyei társaságokhoz kapcsolják, amelyekben a szeretet, a szeretetmunkásság és a hit tekintetében a világban voltak. Bárha elválasztattak is, azért azon a világon (Itt azon a világon a szellemvilágot érti ami a menny és a pokol között fekszik, és a halál után az emberek első gyűjtőhelye.) mégis összejönnek és ha akarják, beszélgethetnek mindazok, akik a testi életben barátságban, vagy ismerősek voltak, különösen a házastársak és a testvérek. Láttam, amint egy apa hat fiával beszélt és azokat ismét felismerte, és mások többen rokonaikkal és barátaikkal. De mivel világi életükből kifolyólag különböző érzelműek valának, egymástól rövid idő múlva elváltak. Azok ellenben, akik a szellemvilágból a mennybe és akik a pokolba jutnak, egymást többé nem látják, sem egymást meg nem ismerik, hacsak nem egyenlő szeretetből eredő egyenlő érzelműek. Annak oka, hogy a szellemvilágban láthatják, de a mennyben és a pokolban nem, az, hogy azokat, akik a szellemvilágban vannak, hasonló állapotokba, amelyeket testi életükben bírtak és pedig az egyikből a másikba helyezik, de azután mindnyájukat maradandó állapotba viszik, amely uralkodó szeretetük állapotával egyenlő és amelyben az egyik a másikat csupán a szeretet egyenlőségénél fogva ismeri, mint fent 41-50. sz. alatt mondottam. A hasonlóság összeköt és a különbözőség elválaszt.

428. Amiképpen a szellemvilág az embernél a menny és a pokol közötti középállapot, úgy az középhely is. Alatta vannak a poklok, felette a menyek…”

A témáról több van a könyvben, és a fórumbeli hozzászólásaimban is vannak hivatkozások amit felhasználhatsz, ha jónak látod.

Üdv: Amet