A fesztivál üde színfoltja és egyik fő eseménye volt Tony Gatlif Swing című filmjének bemutatója, melyet a műben önmagukat és ún. "manouche" cigányjazzt játszó zenészek fülledt hangulatú koncertje követett. A Swing kötelező opus operatőröknek vagy pusztán a "kép megszállotjainak", mert a nagystílű és színkezelt kameramunka lehengerlő: a vizualitás és a zene primátusa a filmet egyfajta kedves történettel fűszerezett klippé teszi. A Swing többjelentéssel bír a filmben: a swingelés minden jazzes muzsika alapja, de a nyújtott ritmusra épülő stíluson kívül a főszereplő vadóc cigánylánykát is így hívja motollakezű gitáros papája (Mandino Reinhardt játssza, a híres gitárvirtuóz Django Reinhardt rokona). A szünidőt a nagymamájánál töltő, szeplős, vöröshajú Max összehaverkodik az "andalúz Szaffival", s nemcsak a kislány, hanem a hat acélhúr iránt is vonzalma ébred. Swinget a tizenéves, karakteres Lou Rech alakítja, aki elbűvölő, pajkos arcával és huncut barna szemeivel bizonyára még jó néhány filmben fel fog tűnni, bár a közönségtalálkozóig még nem döntötte el, színésznő lesz-e. Szóval a kis angolnak Swing tölti ki az életét minden téren, tisztességesen megtanul pengetni, átértékeli a környezetét, jobban megismeri a lakókocsikkal vándorló cigányokat, már a csajjal is sínen van, amikor egyszer csak szívrohamban meghal gitármentora (erős szimbolikus képben mutatja meg Gatlif a szenvedélyes cigányatmoszférát: a zenész halálakor nagy lánggal porig ég a lakókocsi), és a nyaralás is véget ért. A szintén cigány származású Gatlif filmje nem szerzői film, rendezése inkább csak koordinálás: a másfél óra hódolat a zenének, a pezsdítő, életerőt sugárzó, vérbeli és spontán cigánymuzsikának, amelyben - a film sugalmazása szerint - az élet kvintesszenciája van elrejtve. A film nagy részét az örömzenélések teszik ki, a nagy sírvavigadások közepette tanúi lehetünk egy klezmer-cigány zenei párbajnak (a Budapest Klezmer Band alakítja önmagát, a hegedű szólót Illényi Katica virítja).