Zaftos történeteket akaroook!

Addig had emlékezzek én egy kínos élményemre: Annak idején, diákmunkaként, egy trehány travelnél dolgoztam "idegenvezetőként". Ez a fogalom kissé fellengzős volt valódi feladatkörömhöz képest. Mert nem sokat lehetett idegenvezetni pl. egy három napos Bp-Párizs-Bp úton, amikor az utasok 80% Franciaországba túrázni/tanulni/dolgozni utazó magyar, 20% hazafelé tartó francia volt. Az út oda egy nap volt, hajnali érkezéssel. A pántos ajtós, koros Ikarusz, vagy a leharcolt, beázó DAF aznap délután indult is vissza. Valójában csak idegennyelv-tudásomra volt szükség, mert a pilóták még az európai kamionos-szlenget sem beszélték.
A szezon alatt 1 azaz egyetlen alkalommal kellett idegenvezetnem Párizsban. Egy idős házaspár szerette volna, ha megmutatom nekik a város nevezetességeit. Őket tényleg érdekelte a város és én szinte semmit se tudtam róla. A kínos helyzeteket elkerülendő, kénytelen voltam kamuzni évszámokkal, épületnevekkel stb. Utólag is szégyellem magamat, amiért bevállaltam.