Immáron négy hónapja várom türelmesen a választ, de nem jön.
Pedig még mindig érdekel, sőt egyre jobban foglalkoztat a kérdés: "Ezt akartátok?".
Nap nap után, kínzó bizonytalanságban, gyötrő kételyek között tengetem sanyarú életemet. Könyörüljetek meg rajtam ti szikrázó elméjű, csodás érvek tucatjaival felfegyverkezett szellemi géniuszok, akik kristálytiszta logikai eszmefuttatásokkal döngöltetek agyagba egykoron midőn felháborító módon azt találtam gondolni, sőt - eléggé el nem ítélhető módon - szavakba is merészeltem önteni gennyes visszataszító nézeteimet, miszerint hogy kutyából nem lesz szalonna, és ha ez a gerinctelen tolvaj kommunista bagázs, akik anno karrierista vágyálmaikat kergetve szemrebbenés nélkül szolgáltatták ki valamennyiünk szabadságát és temérdek guruló forintjainkat sok más értékeinkkel együtt a megszálló idegen hatalomnak, egyszóval (vagy kicsit többel), hogy ha ez a hazaáruló kapzsi elvtelen rablóbanda visszaül a nyakunkra, azt ismételten rendkívüli mértékben meg fogjuk szívni! Könyörüljetek meg végre rajtam és adjatok választ erre az igazán egyszerű kérdésre. Ezt akartátok?