Sziasztok,

új vagyok, de hát valahol mindenki kezdte én éppen itt. :)
Végigolvastam az alábbiakat és szinte már minden elhangzott amit én gondolok, de tegnap olyan történt velem ami még soha. Én is mérlegelni szoktam, gyerekkorom reflexbol felugrása már a múlté, de azért jobbára átadom a helyem, illetve gyakran inkább le sem ülök. Tegnap gondosan megkoreografált mozdulatokkal felkínlódta magát egy öregasszony a villamosra (ja. elobb elpöcintette a csikket), kicsit túlpörögte a dolgot, de látszott hogy öreg még ha nem is fenyegette életveszély. Én emberbaráti hangulatban voltam ezért átadtam neki a helyem, amit o egy mordulással jutalmazott, nem értettem pontosan valami olyasmit nyögött, hogy "végre kegyeskedtem megmozdulni" pedig ahogy megláttam felálltam. Az utazás hátrelevo tíz percében végig ordított a molbiljába majd egy kobrát megszégyeníto mozdulattal lendult az ajtó felé. Pechemre én álltam elötte és mikor kb. félig nyílt ki az ajtó éreztem hogy meglök hátulról, de úgy, hogy csak fejjel nekiestem az ajtónak. Leszálltam és kérdoen ránéztem de mint aki jól végezte dolgát elcsörtetett. A kollégám is leszállt utánam és azt mondta, hogy bámulatos a nyugalmam. Kérdeztem miért, erre a hátamra mutatott. Nos a kabátom hátán középen egy szép nyagy ciponyom éktelenkedett. Az öregasszony mikor nem indultam lefelé a csukott ajtón keresztül szó nélkül hátbarúgott! Mivel gyenge volt meg a vastag kabát nem éreztem csak egy lökést.
Megáll az ember esze. Egy 60-70-es öregasszony aki lerúg egy pasit a villamosról minden ok nélkül. Erre mit léptek?

Hallja Menjeninnen