A diákhitel valóban hasznos intézmény, lenne, ha ez is megfelelően lett volna előkészítve.
Alapvetően egyetértek azzal, hogy tanuljanak minél többen felsőoktatásban is, de van egy, illetve kell lennie egy egészséges határnak, hogy mennyi diplomásra és jó szakmunkásra van szükség, mert, ha az ország 70%-a diplomás lesz, akkor nagyon kevesen lesznek az esztergapad mellett, viszont annak az egy "esztergályásnak" lesz 5 diplomás főnöke.
No, de nem is ez a lényeg, hanem egyrészt az, hogy nem jó az, hogy boldog boldogtalan bekerül az egyetemre, mert korábban, jómagam is az egyetem mellett dolgoztam és megküzdöttem azért, hogy bent maradjak, bejkerüljek és ez egy természetes szelekció, mert tényleg főleg azok kerültek be, akik komolyan gondolták.

De, de ,de mindent összevetve az egész "hiteles" dologgal a következő problémáim vannak:
- az ember, aki szinte még életében nem keresett egy fillért sem (egyetemista), már a munkábaálláskor egy halom adóssággal rendelkezik,
- az egész dolog azt sugallja, hogy a jólét az államtól függ (Viki aranyos, mer ad, Peti meg genyó, mer' elvesz!)
- ha adósságaid vannak sokkal kiszolgáltatottabb vagy,
- a támogatásra fordított pénzt mindenkitől beszedik, attól is, aki úgy oldotta meg, hogy ne kelljen hitelt fölvennie,
- a piaci viszonyokkal ellentétetes állandó alacsony kamatszintet elvárni az államtól ugyanaz, mint visszasírni a 3,60-as kenyeret.
- a támogatásokat soha nem lehet igazságosan elosztani (például a mesterségesen alacsonyan tartott gázár a gazdagokat sokkal jobban támogatja, mint a szegényeket!!!)
- a pénz az embereknél sokkal jobb helyen van.
Adóra szükség van természetesen, de nem ekkorára és akkor nem kell támogatásokért randevúzni a közhivatalok előtt.