Theoria 4.

...amig 'befutnak' a csucsforgalom miatt keslekedok, kis ismetles (ne maradjanak le a 'torzsanyagrol':)!

Mint emlekeztek, atfutottuk az okori zeneszek listajat, a 'jelenlevok' kozul kiemeltuk a foszereploket, koztuk is az elen Arisztoxenost, szoltunk kalandjairol, mar amit keves hir eljuthat hozzank kuloncsegerol, robbanekony termeszeterol, tanulmanyairol a filozofus kiraly Arisztotelesz mellett, mint a tronjara varomonyastol, majd csalodott, duhos tavozasarol Lyceumbol. Belelapoztunk konyvebe alapfogalmak, meghatarozasok utan kutatva, hogy elindulhassunk az okori zene teoriajanak megismereseben. Igy talalkoztunk a phtongussal mint 'kepzettel', mely anyagtalanul az elmenkben, emlekeztunkben rajzolt vonalon egy pontra, tasisra szallo, ereszkedo, emelkedo hang (lasd: madarak amint megulnek, fel-ala ropdosnek a villanydrotokon:). Megjeyzendo, hogy az okoriak phtongus fogalma elter a mienktol, nem kotodk jelzese automatikusan az idotartamhoz, mint a mi kottafejeink. Az ido erzekeletetesere a gorogok egy mas szisztemat hasznaltak. A diasztema a regiek szerint ket phtongus kozti tavolsag, ezt egy elkepzelt vonalon, diagramman abrazolhatjuk. Megelolegezve, meg magyarazat nelkul nehany fogalom,- hogy hozzaszokjunk, - diasztemaink lehetnek szimfonikusak es diafonikusak, nagysag szerint dia tesszaron, dia pente, dia pason, ezeket elso szomfoniaknak (protes sumfonies) hivjuk. (Szimfonia es diafonia kepzethez, ahogy a kaveban a tej es a cukor, vagy mint az olaj es a viz:). Persze nem egeszen az "izles" szerint kozelitunk ezen fogalmakhoz az okoriakkal, hanem valamifele rokonsag, vegyules "krasis" feltetelezesevel. A szimfoniakkal maris jo alkalom nyilik arra, hogy osszeveszenek rajtuk Arisztoxenos es Pythagorasz hivei. Mig Arisztoxenos a szimfniak egymasra pakolasat, igy rokonitasat termeszetesnek tartja, nem eszlelven fulevel zavaro kulonbseget, a matematikusok szamai eleteresrol, massagrol kiabalnak. Fulunk nem oszt, nem szoroz, nem sokszoroz, lekerekit, amit felfog, az erzes melyet a fejeben 'megmunkal', es nem 'logos'. Ahogy Arisztoxenos "mer", az a matematikusaink szerint szemfenyveszto mereszseg, megengedhetetlen pontatlansag. Es ahol meresre kerul a sor, elokerul a 'merce', mellyel, vagyis inkabb ennek urugyen jol elnaspangoljak egymast az ellenlabasok. Arisztoxenosz "nagysaga" (megethos) a tonussal igazitott ravaszkodas. Honnan a tonusa? Hat azt csak o tudja, mert konyeden elovarazsolja a kabatujjabol, mint affele hangbuvesz, azt allitva, hogy mindenkinek ott a zsebeben, mint orokseg, igy nincs aki ne tudna vele banni, elszamolni vele a hangok birodalmaban. De honnan a tonus, kerdhetjuk makacsul? Mire a valasz, hot ott, ahol a dia tesaron es a dia pente, csak ossze kell vetni oket: P-T=t. Fofon egyszeru, senki sem tevedhet, nyomban raismer!:) Aki nem, az vessen magara... :)Persze nem igy a tobbi diasztema, itt bizony gyakorolni, probalni kell, mig ratalal a hangunk. Igy nez at a matematikusok feje felett Arisztoxenos, semmibe veve probalkozasukat, hogy ket egyenlo hosszusagu hurral jatszva, mericskelve bestrigulazak a tonust mint 9/8 aranyt, jo szokasuk szerint szamokkal merve a mindenseget, (de vigyazat, mertekegysegeit daktilus,pous, pyhis, bima, vagis uj, konyek, lepes, utobbi 0,77 meter, stb.). Mielott meg tovabb lepnenk, ismetlesul meg megemlitjuk, hogy matematikusaik tiltakozasara, miszerint a tonus nem oszthato ket egyenlo felre, Arisztoxenoszunk csak flegman megjegyzi, hogy marpedig a fule mast sug neki, es teketoria nelkul bevezeti a feltonus fogalmat (imitonio), ehhez aztan hozzatesz, elvesz, ditonust alkotva, vagy a tonus tort reszeit, melyeket csak osszefoglalo neven diesisnek keresztel. Nagy fantaziaval kigondolja, hogy ha a tonust tizenket 'fantasztikus', hipotetikus, moriaval tagolja, ezzel hasznos szerszamot nyer az eszkoztaraba a zenei jelensegek leirasara. Pruszkoljenek csak ettol, toporzeoljanak megukben a szam maniasok.
Mondjuk meg a diasztemakra,- a kesobbiekben kifejtve tartalmat,- hogy lehetnek folyamatosak (sinehi), vagy nem folyamatosak (asinehi), de ennek megertesehez, a helyes dallam epitesehez, elobb meg kell baratkozni a szisztemak, a genos fogalmaval. A szisztema mem mas, altalaban veve, mint barmely phtongusok gyujtemenye. Szisztemaink, mint a kovetkezokben tapasztaljuk, ket modon is osszeallhatnak, osszesimulassal (siseuxi) es egy kapcsolo tonussal (diazeugsi). Kozelebbrol, a szisztema valogatott ftongusok sora, irott es iratlan torvenyeknek engedelmeskedve. Igy pontositva, nem minden a szerencsere bizott fhtongus halmaz ertekelheto, elfogadhato, csupan a zenei erzeket kielegito (irmozmeno). Es itt kovetkezik egy peldatar, a szamtalan lehetosegbol, Arisztoxenos moriait segitsegul hiva a leirasukhoz. Mig a moria a legkisebb 'hypotetikus' mertekegyseg, a tetrachord a legkisebb alap szisztema, melybol mas redszerek epithetok. Nincs idegenebb, tavolibb fogalom szamunkra, mint a tetrachord, negy hang sora, ahol a ket szelso 2,5 tonus tavolsagra esik egymastol. A szeleket mozdulatlan (akinitous) phtongusoknak, a kozteseket mozgoknak (kinoumenous) hivjuk, melyek valtoztathatjak helyuket.Tetrachordunk osztasa: hupati, parhupati, lichanos, mesi, az elnevezesek a lyra hurjaira utalnak, igy a hupati a legmelyebb, a parhupati, az hupaten tuli, a lichanos a mutatoujj (valoszinuleg ez eri el a szoban forgo hurt legkonnyebben), a mesi, jelentese szerint kozep, es valoban a het huru lyra kozepso hurja, ket osszesimulo tetrachord 'metszespontja'. A hupate jelentese megteveszto lehet, mivel melysege ellenere, szo szerint a legmagasabbat, mas szovegkornyezetben a legmeltosagosabbat jelenti. Nemelyek szerint ez azzal magyarazhato, hogy az okorban a hangszer magasabb fekvesben kiserte az istenhez szolo mely fohaszt. Ha ez igaz, akor itt nem 'geometrikus', hanem lelektani az ertelem. Igy lichanosunk, mivel nincs stabil helyhez kotve, tanctereben szabadon tancikalhat, csakugy mint a parhypate. Ha ezen belul maradnak, ugy dallamba illok (emmelis), ha kilepnek, dallamtorok (ekmelis). A parhupathe tere kisebb a lichanosenal, kevesebb a szabadsaga. A 'topos' a mozgastere a koztes phtongusoknak. (Ezt kesobb egy szemleletes diagrammaval erzekeltetjuk.) Vegyetek elo ceruzat, negyzetracsos fuzetet...:)Mondottuk, hogy a tonus=dia pente - dia pason. A legkisebb egysegunk a dodekatimorio (1/12 tonus).
Tetrachordunk 30 moria. Kis turelemmel folrajzolhatjuk fuzetunkbe a lichanos es a parhupate topost. Ezt kesobb finomitjuk, ujabb egysegekre tagoljuk. Erre azert van szuksegunk, hogy erzekletesen megjelenithessuk a kulonbozo tetrachord fajtaknak (genos) termeszetet. A genos nem mas, mint tetrachordok finom osztasa, ezek szerint lehetett a lyrat hangolni. A valasztek boseges, elmeletileg vegtelen a variaciok szama, mondja Arisztoxenos, de azert a gyakorlat ezt realisan szukiti. Arisztoxenosz a hasznalatban levok kozul harom csoportot, es alosztalyait emeli ki, mint kozkedvelteket, osszesen hat "szint" (chora), meltatva a regiek kozul a meltatlan kiszorultak szepseget, valtozatossagat. Igy ismerunk diatonikus, chromatikus, es enharmonikus genosokat, fajtakat. (Ezen fogalmak gyakran a maig "vandoroltak", hasznalatosak a zenei teoriakban, de vigyazat, megvaltozott az ertemuk!) A diatonikus kozel all hozzank, mig az enharmonikus bizony meg az okoriakat is 'megizzasztotta". A genosok szinei kozul most csak futolag megnevezunk nehanyat,a pontos koruliras nelkul, mely szavakkal kisse nehezkes, de megprobalom idemasolni a kovetkezo levelben a diagrammat, melyrol 'leolvashato' a szerkezetuk. Igy letezik lagy (malako),es feszitet (sundono diatonikus genos, a chromatikus genosnak a szinei (chroa) a lagy, a hemiolikus (feltonusu), es a tonikus. Ezen tetrachordok mozgo phtongusainak hatarpontjait (topos) Aristoxenos az alaptol es a felso vegtol indulva 'lovi be'. Megadhatjuk ezen tavolsagokat diasztema nevekkel, vagy moriakban. Igy az enharmonikus genos moriai 3+3+24=30. A sindono diatonikuse 6+12+12=30. A lagy diatonikus 15+9+6=30. A tonikus chromatikus: 6+6+12=30. Az enharmonia 3+3+24=30. Minderrol reszletesebben, es remelem hogy sikerul, szemleletes diagrammaval, holnap.