Már sokadszor ugyanaz a félreértés. Nem azt mondom, hogy a racionális számok a jók, az irracionálisak pedig a rosszak. Hanem azt, hogy a valós számok a "rosszak". Az csak egy példa, hogy a valós számok között különbséget lehet tenni a rac. és irrac. között, a valóságban pedig nem. A valódi probléma az, hogy semmilyen valós számnak önmagában nincs meg a "valóságbeli" megfelelője. Mint ahogyan a sétámat "leíró" folytonos görbe pontjait nem lehet értelmes módon megfeleltetni sárbeli lábnyomaimnak. Szemben azzal, hogy a természetes számokat szép egymés utánban meg tudom feleltetni nekik.