Az arctalan Internet harca

Az Internet teljesen arctalan,
nyomom a billentyűt hasztalan.
Próbálok barátokra lelni,
de a valóság az, hogy
inkább megyek tekerni.

A billentyűk halk surrogása,
a betűk képernyőn sorakozása,
mind-mind katonás és pontos,
csak az ember, ki mögötte van,
(az Interneten) nem fontos!

A félelem igazgat a NET-en,
én ezt nagyon nem szívlelhetem.
Zsarolások, átkok és jajok,
sokasodnak a kíber-bajok.
Nem nézik az embert!

Vágyom egy találkozásra,
egy szép beszélgetésre csupán,
ülve a képernyő előtt,
meredve a display-re bután,
és gondolkodva nagyokat.

Talán belátod egyszer,
hogy a kíber-tér homogén,
de mögötte van ezer ember!
És kire nem gondolsz bután,
az egy érző lélek a keyboard után.

Fénylő szeme néha felragyog,
tekintetében lakoznak csillagok.
Ragyog az értelem fénye,
ragyog a szeretet érve,
de magányos ott legbelül.

Mert az, ki a display előtt
csak ül naphosszat,
az nem lel barátra kérem,
magányosan kóborol
a végtelen kíber-téren.

Más boldogsága néki csak maszlag,
más szerelme néki unalmas asztag.
Más érzése csak egy jelsorozat,
amit Ő is leüthet, ha akar,
de légy észnél!

A mögöttes tartalom egy Embert takar!