Vár rám holnap valaki

Bárhol vagyok ne feledd
Nem adhatok több szeretetet
Hiszen mindig féltettelek
Óvtalak, kényeztettelek

Hidd el, ha egyszer nem leszek
és koporsóba föld alatt fekszek
Egy rózsa virág mindig lesz
Amint szerelmünk emléke megsebez

Látom már az ujjulást
A megváltó boldogulást,
Mely bearanyozza
Hogy nem gondolok a bajra.

Te légy az én reményem
Kit vert a sors keményen.
Nem tehetek mást veled
Itt hagyom holnap a létet

Érzem erőm tényleg véges
A sors rám már nagyon mérges,
Pedig nem tettem egyebet
Mint hogy kihasználtam az életet

Elértem már a boldogságot
Nem kísértem a halhatalanságot.
Nem is vágyom már másra
Mint az örökkévalóságra.

Tedd meg nekem jóistenem
Hogy átveszed szeretetem
És vigyázol őrájuk
Miután én elmúlok.

Reményem csak abból áll
Hogy odaát egy angyal vár,
Ki elvezet engem egy helyre
Ahol rápillanthatok szeretteimre.

Vár rám holnap valaki
Nem készülök, tudom ki.
Szeretet tölti meg lelkem
Tudom nemhiába éltem.

Vár rám egy sötét árny
Oda visz, hol nincsen vágy
És utolsó órámon kedvesem
Csakis a te szerelmed érzem.

McMahon C