Drawbar klónok. Sok ilyen van. És sok rossz! A Suzukikat érdemes elfelejteni, de nemrég kipróbáltam az új CX, meg a BX3-at Korgéktól. A billentyűzete nemcsak kinézetre, hanem játékra is waterfall-szerű, jó. De a hangja. Ilyet nem lenne szabad gyártani. Túlvezérelt a basszusa, de ha leveszed összeomlik a magasa is. Meg van benne valami szörnyű, mint a régi CX-ben.....nem tudom mi, de olyan Vermonás kása.
Nekem VK7 van, nem vagyok megelégedve, de még nem találtam olyat, amire lecserélhetném.
A Voce V5 elvileg mobilitás és hang szempontából igen jónak néz ki, de még nem volt a kezemben. Hogy mások meg miket mondanak róla, az meg nem elég.
Az OB3-2/D9e is sok kritikát kapott, de főleg a műlezli miatt. Én igazin nyomom, szóval nem téma, ezt is kipróbálnám, ha lenne rá alkalom.
A Nord Electrót az enyém mellé betettem a lezlimbe. Tulaja :-( Magában, műlezlijével elmyegy a hangja, de a száraz orgonahang ott sem az igazi, hiába fényezik nagyon. Nem is szólva arról a sok ügyetlen gombról, ami újítás akart volna lenni a kezelőfelületen.
Lehet hogy a V5 a nyerő? Nemszólva arról, hogy a drawbarok formája a régi igazi 50-es évekbeli Hammondoké. Nyújorki gyártmány. Nem is drága, de csak egy száraz orgonamodul lezli, zengető nélkül.
Otthon azért megmaradok a jó kis igazinál. Úgy látszik ez is olyan hangszer mint a szaxofon, még a legjobb számítógépes modellezésnek is beletörik a bicskája. Szegény VK csak fellépésnél bújik elő tokjából.
Üdv.