A Magyar Nemzeti Bank 1989 és 1994 között aranyfedezetének zömét, csaknem 90 százalékát, (57 tonnát a 65-bõl) eladta, illetve kikölcsönözte és külföldön finomíttatta - egyebek közt Kovács Mihály IBB Kft-jén keresztül. A döntést az MNB elnöke, Surányi György hozta meg. A rendõrség gyanúja szerint azonban az országhatáron ténylegesen több arany áramlott be Kovács cégén keresztül, mint amennyi a vámáru-nyilatkozatban szerepelt, illetve finomítás címén kiment. Surányi György jegybankelnök jóváhagyása nélkül nem kerülhetett volna sor a nemesfémkészlet eladására. Surányi, akinek bankelnöki karrierje nagyjából Kovács Mihály felbukkanásának idején kezdõdött, korábban a tervhivatal államtitkára volt, míg ezzel egyidõben Kunos Péter a pénzügyminisztériumnál volt hasonló beosztásban. A jegybankelnök az Agrobank-ügyben elítélt Kunos Péterhez fûzõdõ késõi kötõdésére 1996 júniusában derült fény, amikor is Kunos Péter és Surányi György lehallgatott telefonbeszélgetésének tartalmát közölte több napilap. A vélhetõleg valamelyik nemzetbiztonsági szolgálat által rögzített párbeszéd szerint Surányi jó tanácsokat osztogatott szorult helyzetû, perbe fogott kollégájának azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjen a nyilvánosság elõtt. Surányi MNB-s karrierje nem kis mértékben kötõdik Grósz Károlyhoz, aki abban az idõben a Minisztertanács elnöke volt. Õ nevezte ki ugyanis Bartha Ferencet, az MNB akkori, az Inter-Európa Bank későbbi elnökét. Bartha Ferenc és Kemenes Ernõ, a tervhivatal elnöke a rendszerváltást megelõzõ években szorosan együtt dolgozott. Surányi, az akkori ígéretes tehetség, Kemenes beosztottja volt. A Grósz- és a Németh-kormányok nómenklatúrájában elfoglalt helyük miatti közös kötõdések ellenére arról nincsenek információk, hogy a Demokratikus Chartát - amely 1991-ben egy politikai platformra hozta az SZDSZ-t és az MSZP-t - aláíró Surányi György, Kovács Mihállyal is hasonlóan kitûnõ kapcsolatokat ápolt volna, mint Kunos Péterrel.