Nem t'om, hogy ide milyen történeteket szoktatok írni, de megláttam a topik címét és gondoltam leírok ide egy furcsa, de baromi aranyos esetet, ami velem esett meg.
Kb. 3-4 éve történt, egy hideg őszi délutánon. Haveromhoz kellett elmennem egy fontos ügy miatt. Egy parkban, egy üzletsor előtt haladtam el éppen, mikor a betonon egy madarat vettem észre pont előttem a járdán. Megálltam és gyorsan végigmértem. Láttam, hogy él, de csak áll és nem mozdul. Közelebb mentem, nem mozdult, csak rámnézett. Nem repült el. Odahajoltam, gondoltam biztos valami baja van, hogy nem tud elszállni. Nem láttam rajta az ég világon semmi sérülést. Eszembe jutott, hogy a környéken elég sok suhanc mászkál és ha ők találják meg itt, annak nem lesz jó vége. Sietnem kellett, de nem akartam otthagyni a járda közepén. Gondoltam berakom a bokrok alá, elmegyek és ha visszafelé jövet még itt találom, akkor hazaviszem, vagy valami csak lesz.
Megpróbáltam megérinteni, hátha akkor megijed és elszelel. Lassan hozzáértem, soha életemben nem is nyúltam még hozzá madárhoz. Megsimogattam a puha tollait, de nem reagált, csak néha felémpillantott, aztán el. Óvatosan összefogtam a két tenyeremmel, nehogy baja essen. Nem láttam rajta még most sem sérülést. Fölemeltem és odatettem a park néhány bokrának árnyékába. Állt és nem mozdult. Rohannom kell, gondoltam és néztem még egy darabig, majd leléptem.
Kb. 25-30 perc múlva érkeztem megint oda, mikor hazafelé jöttem. Gondoltam addigra biztos elröpült, vagy még ha nem is tud, legalább elkalandozott már. De nem. Ahogy közeledtem a bokrok felé, megláttam a kismadarat, ahogy még mindig ugyanott áll, ahol hagytam.
Na mondom, hihetetlen. Mindegy, elviszem haza, állatorvos, stb. Erőt vettem magamon, odamentem, lehajoltam hozzá, majd óvatosan megfogtam. Fölemeltem, és elrepült...

...egy percig dermedten álltam, majd fölnéztem és röhögtem egyet. Lehet, hogy ez csak nekem jelentett valamit, de nekem jelentett.