Már mondtam: nem tudom.
Olyan hihetetlen ez az egész, pedig...
Az biztos, hogy nem vagyok normális: látom-hallom a kutyaszart, amint illegeti-billegeti magát, mint valami nemzeti színű királykisasszony, s én ahelyett, hogy vállat rántanék vagy röhögnék, kényszeresen mondogatom neki: vedd tudomásul, kutyaszar vagy.
Miért? Fene tudja - végtelen naivitásomban azt képzelem, hogy egy-egy ilyen kutyaszar, megtagadva természetét, el-eltöpreng. Mert sokan lehetnek olyanok, akik beleszületnek a kutyaszaros környezetbe, s "joggal" hihetik, hogy minden más abnormális...