Tényleg kezdesz felhúzni a dilettantizmusoddal, főleg, hogy bevallottan nem nagyon láttál mostanában teniszt.

"nem egyből támad sokszor, hanem néhány védekező ütés után, és ez az h őt olyan helyzetekből láttam támadni, amilyenből mást nem igen "
Igen, ezek a do or die ütések, amikor kiszorult helyzetből kell ütni és bevállalja az ember a pont reményében (ha nem jön be, az sem gáz, hisz a kiszorított helyzet miatt egyébként is bukná a pontot). Nos, az a te kritikád, ha ilyenek csak Hewitt-tól láttál...

"mert én nem egy adott ütésfajtáról beszéltem, hanem szituációról, úgyhogy nem is igazán értem mibe kötöttél bele"
Azt írtad, hogy nem csinálja senki olyan jól mások mozgatását, nos erre írtam, hogy ez hülyeség (bocs :-), mert egyszerűen nem igaz.
Agassi egyébként valóban hasonló stílusú, de sokkal támadóbb szellemű, a pályán beül állva osztogató játékmester tipikus alakja (ne keverd össze a 'régi Agassival', aki egyébként sokkal kevésbé is volt eredményes). Mellesleg a '90-es években Chang volt a legjobb lábmunkájú játékos, és Muster (és még pár salakos) is felülmúlta ebben Agassit, ami az idő előrehaladtával csak egyre látványosabb (RG kiesései ennek számlájára írhatók).

Nálad az utolsó szó, nálam az igazság :-)