Szardobálás Amerikában:

Ann Coulter írja a Demokrata Pártról és szavazóikról: "Consequently, the Parasite Party starts with a guaranteed 40 percent of the vote. They could run a muskrat for president, they could run a stalk of asparagus, they could run an insane person – in fact that appears to be their plan for next year – and the Democrats would get 40 percent of the vote. The Democratic Party pays people to vote for big government and then claims wide popularity for its heinous policy prescriptions."

És hogy a másik oldal se maradjon ki, íme pár könyvcím Al Franken baloldali humorista munkásságából: "Rush Limbaugh is a Big Fat Idiot and Other Observations" vagy a nemrégiben megjelent "LIES: And the Lying Liars Who Tell Them — A Fair and Balanced Look at the Right"

Máshol is van tehát szardobálás, de ami nálunk folyik az részben más, részben másként hat. Miért van ez? Válaszom pontokba szedve, a teljesség és a fontossági sorrend betartásának igénye nélkül. (Ja és jó része nem eredeti gondolat, de ez egy ilyen gyarló liberálbérenc esetében mint én magától értetodik.)

1. A fent idézett amerikai szösszenetek több célt szolgálnak. Részben az önálló gondolkodásra képtelen (vagy arra igényt sem tartó) kömény mag lelkesítését szolgálják, ellátják oket könnyen megjegyezheto szlogenekkel. Ezeket az irományokat a nagy lavóron túl senki nem tartja politikai szatíránál többnek. Sokan csupán szórakozásból olvassák a poénok miatt, hiszen a szerzok többnyire jó tollú profi propagandisták, egyáltalán nem olyan üresfejuek mint amilyennek politikai csolátásuk mutatja oket. Kis hazánkban ugyanezt a mufajt jóval alacsonyabb színvonalon muvelik, viszont ezzel arányosan jóval komolyabban is veszik mind a szerzok és elvtársaik, mind pedig a politikai ellenfelek. Míg máshol egy ilyen iromány a politikában tájékozott emberek könnyed szórakozása, addig nálunk sokszor ún. értelmiségi körökben is szellemi tápláléknak minősül.

2. Magyarországon nagy a politikai nyugalom iránti igény, emiatt a szardobálást sokkal negatívabban éljük meg. A Kádár rendszerben az "aki nincs ellenünk az velünk van" álkonszenzusához szoktatott magyar társadalom számára a rendszerváltás után követendo mintát még ma is a konszenzuson alapuló nyugat európai, néppárti és szocdem váltógazdálkodáson alapuló demokrácia jelenti (az ennek válságáról terjengő hírek a jelek szerint még nem jutottak el a mifelénk).

3. Nem jöttek létre a politikai szardobálástól mentes övezetek (óvodák, iskolák, orvosi rendelok stb.). Emiatt a szar nagyobb területen terül szét és nehezebben kerülhetó el, így aztán még annál is többnek látszik, mint amennyi (pedig az sem kevés).

4. Az állam súlya még mindig rendkívül nagy, és ami az egyik oldalnak egy fontos össznemzeti cél takarékos megvalósítása, az a másiknak - jó esetben - állami pénzek pazarló elköltése presztízsberuházásokra (némi lenyúlással egybekötve). A problémára legalább két megoldás kínálkozik: következetes piacpárti jobboldali orvoslat volna az állami újraelosztás csökkentése, a baloldaliak pedig törekedhetnének az újraelosztás relatíve magas szintjének megtartása mellett az elszámoltathatóság növelésére, a pazarlás csökkentésére és a társadalmi igazságosság fokozottabb érvényesítésére (skandináv modell?). Namost ezek az alternatívák egyrészt nem feleltethetők meg a magyar társadalom jelenlegi politikai tagoltságának (vagyis nincs piacpárti jobboldal és igazi szocdem baloldal). Másrészt a húsosfazék közeléből nemigen kívánkoznak el pártjaink és népünk azon szerencsés tagjai, akik a forgandó politikai szerencse révén odakerültek. Így aztán maradnak a félmegoldások, az egymás üvegzsebében kotorászás, miközben egyrészt az állam szerepe sem csökken, másrészt viszont a korrupció is él és virul. És mivel pénzről van szó, az anyázás intenzitása is egyre fokozódik, hiszen sokan a politikából élnek (nem is rosszul), és hogy jön ahhoz a másik, hogy az ő megélhetését elvegye.

5. "Mink magyarok" hogyan beszélünk egymással az utcán, a buszon, a metrón, a boltban vagy épp a hivatalban? Na nem kis részben épp ez a beszédmód tükröződik a mai politikában, csak ha politikusok csinálják, akkor ugye szardobálásnak hívjuk. Ha viszont én csinálom a szomszéddal, akkor én legjobb srác vagyok, az a szemétláda pedig azt kapta amit megérdemelt.

6. Mivel az ország politikai megosztottsága egyáltalán nem tükrözi az ország előtt álló tényleges alternatívákat, emiatt az értelmes kommunikáció sokszor eleve kudarcra ítélt. A szardobálás viszont működik.

7. Lehet folytatni...

Sunny