„A valós számok viszont a tökéletes pontosság idáját képviselik”

Én pont fordítva gondolom. A valósok a folyamatosságot képviselik, ahol be van építve az ebből eredő pontatlanság. (ui. mindig meg kell mondani, hogy milyen pontosságig megyünk el, hiszen egy folyamat nem bontható fel állapotok sorozatára) Az egészek meg a pontosságot és a diszkrétet ragadják meg. Mivel a természet nem sablonos, mindkettő számfogalom szükséges lehet a leírására, egyik számfogalom sem idealizáltabb a másiknál, csak más módon probálják a valóságot megragadni.