Te sem veszed észre, hogy miattad is viszakerülünk a topic elejére. Már elnézést, de 30 évvel későbbi problémás teherbeeslést, avagy klímaxkori előjött allergiát (mitteszisten, képzeld nekem is volt egy allergiám, igaz azóta se jött elő, de egyszer átéltem milyen az, mikor taknyam nyálam egybefolyik és a szememből is ömlik a könny, sőt a fülemből is jött valami folyadék) a csecsemőkori szoptatás hiányára visszavezetni... azért ez már egy kicsit sok.

Szvsz. nem az én gyerekeim voltak mázlisták, hanem nektek volt pech-etek. Egy olyan világban, ahol már az égvilágon semmi nem úgy működik, mint a civilizáció térhódítása előtt az allergiára meg a peteérés elmaradására az anyatejhiányt okolni már mánia.

(Nekem pl. az első lányom csípőficammal született. 4 hónapos korában röntgenezték először, de az ólomdarabka teljesen félre volt csúszva rajta. 14 évesen még nem volt menzesze, és én attól paráztam, hogy emiatt a régi röntgen miatt elpusztultak esetleg az őpetesejtjei vagy mi... erről is olvastam. (14 éves korában aztán megjött az első és azóta is úgy működik mint egy Schaffhausen óra.) A másik lányomat szintén megröntgenezték ekkor, mert ugye veszélyeztetett volt csípőficamilag - bár az előző ortopédiai vizsgálatok nem találtak semmi gyanúsat - nála is teljesen félre volt csúszva ez az ólomdarabka. HA MÁR ilyesmire akarnék gyanakodni - mivel ugye nem titkoltam, hogy ez a lányom, aki most éppen terhes milyen nehezen esett teherbe - akkor már én sokkal inkább erre gyanakodtam volna. Valahogy a röntgensugárzástól jobban félek, mint a tejtől.)

És (ezt passiogyüminek szánom) én nem az anyukáktól sajnálom a szoptatás élvezetét, hanem a nem szoptató anyukáktól sajnálom az előbbiek lenézését! És ez nagy különbség.