>Nezd, nem tehetek semmit, hogy a masik okosabb legyen, ha nem akar. De azert tehetek valamit, hogy en okosabb legyek.

Igy van. ;-) Es erdemes is szetvalasztani a dolgokat. A feladatot, a feladat megoldasat, az ahhoz szukseges eroforrasokat, es a jarulekos torteneseket. Attol fuggeltenul hogy sok tenyezo egyszere jelenkezik, es jatszhat egyszerre tobb halmazban.

Van aki ezert tanul mert kulonben picsan rugjak. Van aki azert, mert ugy kepes lesz kulonfele dolgokra, amiket szertne megtenni. Van aki azert, mert jol esik neki. Ez a munkavegzesben, akar csapatosban sincs maskent.

>A csapatmunka szep dolog (annak ellenere, hogy legtobbszor csak arra hasznaljak, hogy a bukas felelosseget el lehessen maszatolni),

Nalam az utobbi nem fer bele a csapatmunka foglamaba, inkabb annak ellenkezojebe.

de mint ahogy a legjobb baratok sem mennek egyserre nagydolgozni, ugy a programozasban is van egy ertelmes hatara a csapatmunkanak, van egy olyan pont, ahol magad vagy es nincs tovabb mas, akire tamaszkodhatsz.

Khm, asszem megtalaltam a felreertes forrasat: tokeletesen mast ertunk "csapatmunka" alatt.

Kepzeld magad ele a helyzetet: ahogy konkretizaljuk a feladatokat, egyszercsak elerkezik az a szint, ahol megsuznik a csapat, es onnantol mar a te szemelyes tudasod szamit csak. Ez igy van a paros programozasnal is.

Probaljuk meg ezt belevetiteni a korabban emlegetett vezeto-navigator parositasba.
Ugye ott a buli celja, hogy 1) vegigmenjenek a palyan, es 2) minel roviebb ido alatt. A ket ember adja a csapatot, mindketten megtesznek mindent, hogy az elobi celokat elerjek. Ez egyaltalan nem jelenti azt, hogy mindketten a kormanyt kezdik rangatni a maguk kitalalta iranyba. Meg azt sem, hogy haladas helyett megallnanak veszekedni, hogy miert monda az egyik "balra" es tekert a masik "jobbra", vagy hogy ki uljon a pedaloknal es ki az anyosulesen. Ha mar fejrealltak, vagy tujutottak a finish-vonalon, akkor persze lehet hogy ez is jon, de amig van esely a celok eleresere, addik _kooperalnak_. tudomasul veve, hogy ok egyutt eyg csapat, egyutt gyoznek vagy buknak, es nincs igazabol ertelme boncolni, hogy ki mit csinalt "maga", vagy melyikuke az eredmeny.

Az, hogy konkret muveleteket egy meber csinal, es a sajat egyeni megoldasat kovetve szvsz sehol nem mond ellent a csapatmunkanak.

>Namost azt, hogy hol er veget a csapatmunka es hol kezdodik az egyeni, lehet ugyan fixen rogziteni, de hulyeseg.

Valoban, mert ezek egyszeruen mas szinten, mas sikon dolgozo fogalmak. Igy az elhatarolas egyreszrol termeszetes (szintek kozott), masreszrol meg ertelmezhetetlen (szinteb belul.)

>Ha valaki meg tud valamit oldani egyedul, hiba arra egy csapatot krealni.

Ezt gondold at meg egyszer. :) [ha hozzateszunk par tovabbi feltetelt, akkor persze igazza teheto az allitas, de ha bacsempesszuk az eredmenyt... ;]

Ha valaki valamivel nem boldogul egyedul, hiba ot egyedul hagyni. Az, hogy ki mivel boldogul, az valtozo. Lehet, hogy valakinek odaig terjed a kompetenciaja, hogy csak paros programozassal tud boldogulni. Jo. Akkor csinalja. De ha valaki ennel tobbet is tud (es szerencsere ott, ahol most dolgozom, a legtobben ennel joval tobbet tudnak)

Itt kjezd korkorosse valni az erveles -- elore bejelented, hogy a parban programozas az kevesbe effektiv, mint az 2xegyeni, es az egyenit fejlettebbnek nyilvanitod. A tobbi okvetkeztetes ezekre a premisszakra epul.

Ami azert nem tul jo, mert ha megnezed kik talaltak ki az otletet, es milyen kepessegu, tudasu embek alltak melle, mar az magaban elgondolkodtato, hogy talan megsem errol van szo. A leirt eset-tanulmanyok meg erdekesebbek. Kulonosen ahol pont az oreg rokak szmolnak be arrol, hogy mit kepzeltek elotte ("ah, egy kezdovel kell dolgozni? majd em ningyar villogok, megmutatom,...) es tok mas jott ki belole.

Szerintem abbol, hogy valaki kepes 200 kilos sulykat megemelni nem kovetkezik, hogy az jo es megcelzando dolog lenne. Es mi zarja ki, hogy ket ilyen embert osszerakva egyutt sokkal tobb sulyt tudnanak atpakolni, es a vegere kevesbe is faradnak el?

, ott a csapatmunkat eleg csak a tervezes es az interface-ek meghatarozasara korlatozni, onnan mar mindenki tudja a dolgat. Ha megis elakad valaki, megbeszeljuk, hogy mi legyen. A jozan esz gyozedelmeskedik a kodifikalt modszerek folott.

Persze, azt mar korabban mondtam, hogy kovessen mindenki olyan modszereket, amelyek az o konkret eseteben mukodnek. De abbol hogy hogy X es Y megprobalta, de nem tudott korusban enekelni, meg nem erdemes messzemeno kovetkeztetest levonni. Plane olyat, hogy eleve hulyeseg a dolog, es/vagy csak arra szolgalna, hogy az egyenileg nem kiemelkedok elbukkanak a tomegben. ;-)

Ha mar itt tartunk van egy erdekes kerdesem. Nalatok hogy allapitjak meg, hogy egy munkanak mennyi a relais idoigenye? hogy egy ilyen egyennek kiadott feladat mennyi ideig fog tartani, es ha mar megvalosult, hogy megfelelo utemben keszult-e el?

- ------------

(63)

Ez igy jol hangzik, de en akkor egesz mas okvetkezteteseket vonnek le. Ez akkor nem a modszer, sem az munkasok problemaja, hanem a menedzsmente. (a munkasoke annyiban, hogy rossz helyre adtak el magukat.)

Normalis esetben a "csapat" felfele is terjed, betakarva az egesz ceget, es a dolgozok tudasanak gyarapodasa hasznos a cegnek, es a menedzsmentnek is. Ha a menedzsment rossz szemmel nezi, akkor ott "fogd a penzt es fuss" gazdalkodas mehet valoszinuleg, nem munkatarsakkal hanem negerekkel.

(persze normalis/szokasos munkamenetben is gyakran van, hogy nincs ido pont ott es akkor belemerulni a reszletekbe, mert az adott verziot fel oran belul varjak, de semmi akadalya felretenni, es kis ido elteltevel potolni, amikor van szusszanasnyi ido. Ahol meg permanens tuzoltas folyik, ott nincs semmilyen tere a tanulasnak, sem normalis munkavegzesnek -- ha extra jol megfizetik az ember elhet a hobbijanak a szabad idejeben, de amugy meggondolando mast keresni. Ez az allapot NEM termeszetes fuggetlenul attol, hogy mennyire elterjedt, vagy latszik elterjedtnek.)

Btw javasolom figyelmedbe az Antipatterns c. konyvet.

Pasa