„Mutat bárminyen kísérleti eredmény, vagy elméleti megfontolás (a puszta filozófián túl) arra, hogy az elektromos töltés nem csak az elemi töltés egész számú többszöröse lehet?”

A kvarkok tört töltése korábban teljesen elképzelhetetlen volt. Persze a kérdésedre ettől még nem a válasz, de nem ebben van az álláspontunk különbözősége. Elismerem, hogy az elméletek és a gyakorlat szempontjából is hasznos az egész számok használata, viszont nem kizárólagosan. Hiszen a természetes számok kitüntetése valami olyasmit sugall, hogy egyszer, talán képesek leszünk az elméleteinket csak az egészekkel megfogalmazni. Rhaurin példája is rávilágít arra, hogy ez, a természeti állandók mértékegységének megválasztása esetén sem sikerülhet (jelenleg) és nincs semmilyen jel ebbe az irányba.

Vagy más példák:
A kvantum mechanika kanonikusan konjugált (egyszerre pontosan nem mérhető) mennyiségei közül az egyik mindig valamilyen állapotot, a másik pedig valamilyen folyamatot ír le. Ez nekem pont azt mutatja, hogy a természet nem kényszeríthető olyan sémákba, hogy állapot, folyamat stb.
Az egész számokból szvsz természetes módon következnek a törtek és az irracionálisok vagy a komplexek. Miért kellene megállni az egészeknél? Sőt az is látható, hogy ezek a számfogalmak valamiféle egységet képeznek (lsd. Riemann sejtés)
Azon persze lehet filózni, hogy a matematika számfogalmai miféle megismerés felé visznek, de ahhoz, hogy ebből kiragadjuk az egészeket, azért több kellene a teve púpjainál (és a töltéseknél).