Kedves Iboly!
Már este olvastam a hszedet, de akkor nem volt energiám nekiállni. Mert úgy döntöttem, hogy inkább leírom az egészet, talán lesz valaki akinek tanulságos lesz:)

Az előzményekről annyit, hogy én tudatosan készültem a születésükre, természetesnek tartottam, hogy szoptatni fogok, soha fel se merült, hogy esetleg nem lesz elég a tejem, vagy bármi probléma lesz. Tudtam, hogy ha akarok, nagyon erős tudok lenni, biztos voltam benne, hogy ezzel is így lesz.
Bent a kórházban néhány órával a szülés után már hozták őket szopizni. Mivel a fájdalomcsillapító miatt nem mozoghattam szükségem volt a csecsemős segítségére ahhoz, hogy mellre tudjam őket tenni. Ő egy darabig próbálkozott, aztán azt mondta, hogy nagyon kicsi a mellbimbóm, azért nem tudja rendesen bekapni, de próbálkozzak, majd ráérez. Hanyatt feküdtem, nem tudtam mozogni, mellre tenni, szóval ebből semmi sem lett, de ott voltak velem. (Felváltva hozták ki őket) Kb. a 3. napon jutottam el oda, hogy akárhogy is fáj én bizony kérek egy normális szobát és megpróbálom egyedül, mert utáltam, hogy állandóan ki vagyok szolgáltava annak, hoigy mikor hozzák ki őket. Az új szobában aztán már velem voltak gyakorlatilag egész nap és éjszaka is, és amikor nem aludtak próbáltam szoptatni.Az igazság az, hogy szerintem ment is. Igaz, hogy sokat sírtak, de az abból eredt, hogy egyszerre csak egyet tudtam azon az elképesztő ágyon szoptatni és addig a másik tényleg sokszor üvöltött. Mindegy, a lényeg, hogy nem bírták, állandóan rám szóltak, hogy miért hagyom sírni a gyereket méregették, hogy mennyit szopnak és ha kevésnek találták nyomták beléjük a cukros vizet. Én meg persze még többet próbáltam szoptatni, mert totál kiakadtam, hogy az én pár napos gyerekeimnek ugyan ne adjanak semmit.
Mindegy. Úgy jöttünk haza, hogy nagyon rosszul szopnak a gyerekek, próbáljam meg bimbóvédővel, hátha úgy jobban megtanulják bekapni és különben is ekkora mellekből lehetetlen két gyereket ellátni tejjel.
Itthon két hétig szoptattam őket külön. Továbbra sem szoptak normális mennyiségeket, viszont aludni nagyon szerettek a cicin.:) Ezért már akkor elkezdtem, hogy lefejtem a tejet és cumisüvegből adtam nekik. Mert ugye a testsúlya 1/6-át meg kell enni egy gyereknek! (1. sz. hiba)Mindkét gyereknek saját melle volt, 1,5 órás eltolásokkal ettek és a kettő közt én mindig kifejtem az aktuális mellet. Ezzel gyakorlatilag egész nap elszórakoztattam magam:)Három hetesen egyszer elaludtam kezemben a gyerekkel és gyakorlatilag elejtettem. Ekkor kezdtem egyszerre szoptatni őket. (2. sz hiba) Mivel eleve sem volt jó a szopási technikájuk és ebben a pózban egyikünknek sem volt kényelmes szopi gyakorlatilag ezzel bebetonoztam magunkat a szopi fejés pótlás körbe. Annyival volt könnyebb, hogy egy szopinyi időt megspóroltam így azért 1/2 órákat időnként tudtam pihenni délelőttönként, délután és éjjel ugyanis folyamatos ordítás volt, valakit mindig dajkáltam.
Ja az még lényeges, hogy én tényleg megetettem velük a papíron szüksége s kajamennyiséget. Amire - már tudom - nem volt szükségük. Rengeteget buktak és kakiltak és heti 25 -50 dkg gyarapodásokat produkáltak, ami egy vicc. Különösen az 50 dkg. Emiatt nagyon gyorsan végigaludták az éjszakát, így én éjjel fel tudtam kelni fejni, az akkor lefejt mennyiség kellett nappal.
Három hónaposak voltak amikor kezdtem kipurcanni. Addig a maximum egybefüggő alvás 1,5-2 óra volt és az se minden nap, szóval nagyon fárdt voltam. Megkérdeztem a doktornénit, hogy mikor jön el az az idő, hogy már nem baj ha kapnak egy kis tápszert. AZt mondta még legalább egy hónapig bírjam ki valahogy, utána már biztos nem fog menni, mert ki fogok purcanni, de akkor már szemet huny majd egy kis korábbi hozzátáplálás felett, de még nagyon kicsik. (Itt hozzátenném, hogy ugyanez a doktornéni simán felírja atápszert a lakótelepen most születtet három hetes ikreknek, mert az anyukájuk nem akar szoptatni. Szóval egy orvos nem szólhat bele abba, hogy valaki mit csinál szerintem. Nálam látta az elszántságot, ezért volt ilyen a hozzáállása) És javasolta azt is, hogy azért még egy utolsó próbát tennem kéne, hátha visszaszoknak a cicire.
Megpróbáltam. Két hétig drasztikus pótlásmegvonás volt, csak azt kapták amit ők szoptak. Gyakorlatilag egész nap szoptattam. Volt, hogy akkor mentem csak pisilni mikor a férjem hazajött. Az első héten gyakorlatilag 0 volt a gyarapodásuk, de ezt betudtam annak, hogy meg kell szokniuk a helyzetet. A viselkedésük nem volt kirívó. Elvoltak egész nap, kicsit nyafisabbak voltak mint egyébként, de nem volt vészes. Pisiltek is rendesen, de nem kakiltak egyáltalán. A második héten viszont már fogytak is és állandóvá vált a tekergőzés a még mindig sehol sem lévő kaki miatt. Ekkor feladtam. Lefejtem atejet, odaadtam nekik cumisüvegből. Elkezdtek újra vigyorogni és kakilni. A doktornéni meg széttárta a kezét és azt mondtza, hogy iylet ő még nem látott (Azt hiszem a bimbóvédőről fogalma sem volt. Egyszerűen nem tartottam lényegesnek, hogy elmondjam neki. A te hszedből vált egyértelművé számomra, hogy hiába szoptak szegénykéim egész nap, a bimbóvédő miatt mégsem kapott elég stimulációt a mellem!)
4,5 hónapos korukig húztuk így. Akkor már végleg kevés lett a tejem. Egy darabig még próbálkoztam, óránként fejéssel, éjjel is stb, de nem lett több. És akkor adtam nekik az első adag tápszert (bőgve) És akkor döntöttem úgy (ÉN) hogy abbahagyom a szopit. Azóta csak fejek és üvegből kapják. És azóta érzem magam kb. embernek. Így is arról szól a napom, hogy fejek és etetek egész nap, de legalább 5-6 * 40-50 perccel több időm van (ennyi volt nálunk egy szopi)
Akkor persze önzőnek éreztem magam, de abban biztos vagyok most is, hogy ez jó döntés volt. Egyszerűen _egész_nap_ fejtem és szoptattam, szó szerint semmire sem volt idő. Teljesen igénytelen és érzéketlen voltam már a végére önmagammal szemben. Amikor abbahagytuk a szopit, akkor tudtam le a depressziót is véglegesen. Persze akkor még volt egy végső fázis amikor kiborultam egy kismamam magazinon amiből az jött le nekem, hogy mindneki tud szoptatni aki akar és aki nem tud, az nem akar. Egy kiadós bőgés, és túl voltam ezen az egészem. (No meg Mam egy nagyon jó helyen lévő vigasztalása:) este a cseten)
Egyébként azóta nem érzem, hogy a kismama magazin kirekesztene engem, azóta nem hiszem, hogy bárki lenézne ezért, mióta túl vagyok a depresszión. Épp ezért gondolom, hogy az itt olyan megsértetten megszólalóknak először magukban kéne elrendezni dolgokat. Nekem már nincs lelkiismeret-furdalásom (bocs, de sose tudom, hogy kell ezt leírni:)) Tudom, hogy nagyrészt én okoztam a problémát, de megpróbáltam ebből a helyzetből kihozni a legjobbat és azt hiszem ez sikerült.
Igazából csak azért lettem ilyen hosszú, mert szerintem tipikus hibákat követtem el és talán valaki még tanulhat belőle.

És még valami: Iboly, a beírásaid idejéből látom, hogy a szabadidődben csinálod ezt. Ha még belefér, akkor légy szíves tedd be a kedvencekbe az anyatej, fejés, szoptatás problémák (vagy valami ilyesmi) topicot. Sokszor hetekig csendes,(gondolom olyankor mindenki a telefont ragadja meg inkább és hívja az LLL-t :)) de időnként odatéved valaki kérdéseekl. És akkor tudnál segíteni, ha ez még belefér neked.
köszi, gyümi