És mit kezdenénk egy 386 (vagy akár 200) szakácsból álló parlamenttel?

Oda járnánk kajálni, a parlament népszerűsége az egekbe szökne.:) Szóval te is láthattad, ez inkább csak egy gondolatkísérlet volt, amit nem gondoltam komolyan. Vannak olyan területek, ahol el tudnám képzelni a megbízott szakértők irányítását egyfajta politikai felügyelettel, Budapest például pontosan ilyen hely, szakértelme jóval több szükség lenne, mint erre az "önkormányzatra". De ezt sem tartom létfontosságúnak, maximum megfontolandónak.

Én jelentős részén ott voltam, tehát tudom.

Csendben megjegyzem, olyan nagy érdemnek nem tartom, hogy ilyen sok-sok órás egyeztetés folyt, mint ahogy az sem olyan nagy hőstett, hogy időm nagy részében én is dolgozok a fizetésemért. A kérdés csak az, hogy a valódi döntéshozási folyamatban szükség van-e az összes MSZP-képviselő jelenlétére, vagy esetleg párat esetleg be lehetne fogni másra is?...

De abban a legtöbb elemző egyetért, hogy a politikai stabilitás (tehát, hogy valamennyi kormány és parlament kitöltötte hivatali idejét) gazdasági értelemben igen komoly vonzerőt biztosított az országnak.

Hahaha. A legtöbb elemző. Én pedig, mint politikai elemző, úgy vélem, hogy ez csak duma. Ha a koalíció fel tud állni (fel fog tudni), akkor már nem is bomlik fel. A politikai elemzők közül páran évek óta sírnak a hazai szélsőjobboldali veszély miatt, miközben már a MIÉP sem fér a parlamentbe - Európa meg tele van erős szélsőjobbos pártokkal. Kiközösítették azért a franciákat az európai közösségből, amiért Le Pen és Chirac között dőlt el az elnökség kérdése? Kis hazánkat meg még azért is kritika érte, mert OV tárgyalni ment Schüssellel, aki ma szabadságpártostól elismert tényező Európában. Kovács László ellenzékben - nyilván felkészült politikai elemzők szakértelmére támaszkodva - kritizálta Orbánt mert szóba áll Berlusconival, mostanában meg MP hozzá utazik nyaralni. Ugyan már, én elhiszem, hogy azért, mert valaki belép egy pártba, már politikai és közgazdasági szakértő lesz, de legalább itt nem kellene a parasztvakítás. Inkább szóljon mindenki hozzá név nélkül, de a kincstári közhelyeket hagyja az ajtó előtt. Az európai politikai színtéren éppen úgy nem az efféle elvek döntenek (szintén lásd stabilitási paktum esete), mint ahogy a gazdasági szereplők sem eszerint a logika szerint működnek. Mert ha mélyen belegondolsz, akkor egy gazdasági tényező számára teljesen mindegy, hogy az okoz kiszámíthatatlanságot, hogy havonta új választást kell kiírni, vagy hogy rövid időközönként jelentős irányváltások következnek be a gazdaságpolitikában (lásd a Horn-kormány idejét, a Békesi-Bokros-Medgyessy regnálást aligha lehet egy töretlen ívű gazdaságpolitikának nevezni). Azaz szerintem e pillanatban a forintválság, az ország gazdasági problémái az elmúlt másfél (plusz még pár) év gazdaságirányítási bakijainak köszönhetően jelentkeznek, és az, hogy új kormány jön vagy sem, nem hozhat nagyobb változást, mint amekkorát ennek a kormánynak kell(ene) megvalósítania ahhoz, hogy helyreálljon a bizalom. Vagy ott vannak a szlovákok a meglehetősen instabil belpolitikai helyzetükkel, akik iránt e pillanatban jobban érdeklődnek a nemzetközi befektetők, noha nálunk szerintem sokkal biztosabb a kormány helyzete. Akkor most hogy is van ez?

A kétpártrendszerről annyit, hogy szerintem kis hazánk esetleg annyiban közelít az európai trendekhez, hogy megerősödik a jobboldal, hiszen a fiatal, elkötelezett értelmiségiek igen nagy része húz ebbe az irányba. Ezen belül is nagyon népszerűek a radikálisabb irányzatok, de ettől függetlenül úgy tippelem, nem az a valószínű, hogy átvegyék az irányítást. (Mellesleg a radikálisok többsége nagyon messze van a nyugat- és kelet-európai radikalizmustól, nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy sokkal nagyobb esélye van pogromoknak az európai országok többségében, mint itt.) De a helyzet - szerintem - az, hogy más országokkal ellentétben egyenlőre azért elég kiszámíthatónak tűnik, melyik pár melyik vezérvonalat követi, tehát ha nem is lesz kétpártrendszer, azt mind tudjuk, esélye nem volt 2002-ben egy Fidesz-SZDSZ-MDF koalíciónak, noha matematikailag nem lett volna elképzelhetetlen. Más országokban a koalíciós tárgyalások sokkal gyakrabban zajlanak - már amennyire én látom - olyan koreográfiában, hogy mindenki mindenkivel. Lám, egy újabb érv a mi kis hazánk politikai stabilitása mellett. Szólhatnál a külföldi befektetőknek, hogy te, meg a szakértő barátaid szerint ez jelentős vonzerő, és ideje lenne észbakapniuk és hozniuk a beruházásaikat. Mert én már meg vagyok győzve, szerintem őket még könnyebb, nem kukacoskodnak annyit...:)