Mazsiról viszont nekem érdemes írnom.
Komoly izgalommal vártam a találkozást, mert akármennyire is gyakran cseréltünk véleményt róla itt a topicon, látni még sosem láttam. Sőt Majola sem tudta szerintem, hogy egy tipikusan nagyvadas területen hogy fog viselkedni a kuty.
Az első benyomásaim nagyon meggyőzőek voltak, és később sem lett okom a csalódásra. A mentőkutyás mellényről, (ami nem mellesleg igen jól áll Mazsinak), hamarosan lekerült a pergő. Nyilvánvalóan nem volt rá szükség, hiszen Mazsinak esze ágában sem volt lelépni. :)))
Az erdő persze elvarázsolta, de ez természetes. Mikor a kezdeti büvölet némileg csillapodott, Mazsi két találathoz is jutott! Az egyik esetben tippre ment, tudtuk, hogy kéne ott lenni egy fél gombának, pár perccel később viszont teljesen spontán is kiszedett egy gombácskát. Ennél többet telhetetlenség lenne egy bevezető sétától remélni!
A kirándulás további részét már tulajdonképpen tényleges munka nélkül sétálhatta végig. Annyira ritkásan volt gomba, hogy nem tartottam volna szerencsésnek eröltetni a keresést, nehogy elrontsunk valamit. Ennek ellenére produkált még jelzést, Labda által kiemelt gomba helyét megmutatva!
Végezetül az autóhoz visszatérve a hölgyekről kiderült, hogy igencsak szimpatizálnak egymással. Egy kívülálló számára alighanem megtévesztően komolynak látszó fogócskában ”életre-halálra” kergette egymást a ”pitbul” (bocs Mazsika kedves!), meg a labrador. Remekül szórakoztunk!:)))
Összefoglalva: Mazsi kb. ott tart, mint a gombavadász vizsgát frissen letett kutyák, azzal az előnnyel, hogy szerencsére Ő valódi gombákkal gyakorolt. Következik néhány erdei séta, aztán reszkessenek a gombák!
Gratulálok! Hajrá Mazsi!