Drága olvtársak, igazán nem a mundér becsületét akarom védeni, okom sincs rá, hiszen rám aligha lehet mondani, hogy nem végzem el a munkámat; én vagyok a messze legtöbbet fölszólaló képviselő (350 fölszólalás, utánam Lezsák Sándor következik 246-tal), tegnap is igazoltan hiányoztam. Ezenkívül azt is tudom, hogy a választópolgár két választás között csak azzal vigasztalhatja magát, hogy a pokol fenekére kívánja az összes képviselőt, és ki vagyok én, hogy ettől a szerény elégtételtől is megfosszam a tisztelt szaktárcsakat. De.
Tegnapra ugyebár három törvényjavaslat (az EU-val folytatott bűnügyi együttműködésről, a gazdasági kamarákról meg a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről szóló) részletes vitája volt napirenden. A részletes vita – ha valaki nem tudná – arra való, hogy ott a módosító indítványokat benyújtó képviselők érveljenek a saját módosító indítványaik mellett. Az ilyen vitán rendszerint csak azok a képviselők vesznek részt, akik nyújtottak be az adott javaslathoz módosító indítványokat. Ezt a gyakorlatot lehet helytelennek nevezni, de a törvényjavaslatok nagy része annyira szakmai jellegű, hogy a módosító javaslatokról szóló pro és kontra érvek igazán nem mondanak semmit az átlag képviselőnek, csak annak, akinek az adott kérdés a szakterületéhez tartozik. Én például minek üljem végig a bérfőzési szeszadóról szóló törvény módosító indítványainak vitáját, ha egyszer azt sem tudom, mi az a bérfőzési szeszadó?!
Na, szóval a tegnapi három vitára amúgy sem volt telt ház várható. És itt jött a vis maior. Az elnöklő Wekler nyolckor megnyitotta az ülést, napirend előtti fölszólalás szerdán nincs, megnyitotta tehát a bűnügyi együttműködésről szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A javaslathoz két képviselő nyújtott be módosító indítványt, az MDF-es Németh Zsolt és Balogh László, de valahogy kicsúsztak a benyújtásra szabott határidőből, vagyis az indítványaikat a házszabály szerint nem lehetett tárgyalni. Ezért aztán el sem jöttek. Wekler megkérdezte, kíván-e valaki fölszólalni, nem kívánt, így lezárta a vitát és megnyitotta a következő törvényjavaslatét. Csakhogy az ehhez módosítót benyújtott képviselők joggal számíthattak arra, hogy ha az ülés 8-kor kezdődik, akkor az ő törvényjavaslatukra majd csak később kerül sor, így késtek pár percet. Ez pont elég volt ahhoz, hogy a második vitában se legyen fölszólaló, Wekler tehát azt is lezárta és jött a harmadik. Kell-e mondanom, hogy ott is ugyanez történt? Pedig a harmadik törvényjavaslat általános vitája a múlt héten tíz és fél órán át tartott, vagyis igazán nem lehet mondani, hogy érdektelenségbe fulladt volna, módosító indítvány is annyi volt, mint a szemét, de mire odaértek, Wekler ezt is lezárta. Az ügyre jellemző, hogy Szalay Gábor, aki a harmadik javaslathoz nyújtott be indítványokat, 12 perccel 8 után érkezett, és már elkésett. Később még egy tucat képviselő esett be, akik mind a gyorsforgalmi úthálózat módosítóiról akartak vitázni, és mentek el, vérmérsékletük szerint fejcsóválva, vagy káromkodva.
Szóval az a helyzet, hogy a parlament szakvitáin általában kevesen vesznek részt, de ez nem baj, mert azok a képviselők, akik érdemben hozzá tudnak és akarnak is szólni, ott vannak. Ilyen eset viszont, mint tegnap, még nem fordult elő, és tegnap is csak több szerencsétlen véletlen egybeesése okozta. Őszintén sajnálom – képviselőtársaim nevében is.