Az Alapítvány szerintem nem igazán hordozza magában azt a kettősséget, amit Lem általában megvalósít a műveiben. Amíg Lem transzparensen kétpólusú, miszerint alapvetően földhözragadt problémákat boncolgat elrugaszkodott környezetben, addig Asimov az Alapítványban a társadalmi viszonyokat is újjáalkotja némileg, és így boncolgatja az új rendszert.
A Solaris alapkérdése (legalábbis szvsz): Miért gondoljuk, hogy megérthetünk egy tejesen idegen civilizációt? Lem -mint olyan gyakran- szembeállít minket a mindennapi kulturális felfogás rutingondolkodásával, és valami teljesen újra próbál ráhangolni. Ráadásul a felvetülő kérdésekre nem ad konkrét választ, nem is ez a célja. Inkább csak a „kimozdításra” koncentrál.