Ahogy szeretve tisztelt miniszterelnönünk fogalmazott (igaz, más ügyben): eddig és ne tovább! Már a parlamentbe sem ugranak be a hölgyek-urak, ennyire izgalmas az EP-választás, az alkotmánymódosítás, az autópályaépítési törvény a számukra. Számomra ez már az utolsó csepp volt. Hadd emlékeztessek arra is mindenkit, hogy a mi adónkból fizetik azokat a bóhocokat, akik az ún. "brókerbizottságban" bekiabálással, sértegetéssel vétetik észre magukat. Mint ahogy az egyéni képviselők sem a szűkebb pátriájuk érdekeit védve szavaznak a költségvetésről, hanem csak azt figyelik, mit int be a frakcióvezető.

Megoldás? Szerintem egyfordulós, csak listás szavazás révén - költségcsökkentés végett, az egyéni mandátumok úgysem töltik be a feladatukat -, maximum 200-220 képviselő kerüljön a parlamentbe. És itt áll meg a tudományom. Ha létezik igazi belszólás az ország dolgaiba, akkor egy ügydöntő népszavazás törvénymódosításra kell(ene), hogy kötelezze a parlamentet. De fogalmam sincs, hogy az erre vonatkozó aláírásgyűjtést hogyan kell elindítani. Arról viszont vannak elképzeléseim, hogy hirtelen igen erős négypárti koalíció jönne létre az elképzelés megakadályozására. Meg kellene mutatni, azt hiszem, ki az úr, és ki a cifra szolga... Ne csak sokan legyünk, hanem elegen is.

Azt sem bánnám, ha a szimpatizáns sajtó is mellénk állna a kampányban. Ebből így, ennyi elég volt nekem, köszönöm, de a továbbiakban a magam részéről nem vagyok hajlandó finanszírozni ezt a fajta parlamenti "munkát". Vagy egyedül vagyok a felháborodásommal?