Nagyon tetszett, amit írtál. Logikus, becsületes,művelt ember írása. Nagyon jó érzés ilyen stilusban ,ilyen tartalmat olvasni a neten.
Egyetlen egy ami ( talán nem is) mindkettőnknek mást jelent :nekem Radnótí MAGYAR KÖLTŐ, aki másod, vagy harmadsorban zsidó, és ennek gyakorlatilag kevés hatása van utolérhetetlen érzékenységére, nyelvi bravurjaira, .Ő magyar költő volt: "Nekem szülőhazám e.."
Nem is érzékelte,vagy érzékeltette "másságát".
"Galambok ültek a verebekhez.."
Ha nincs a vészkorszak, ma az átlag olvasó nem is tudná, hogy zsidó volt. Az én szememben egy megölt költő, egy megölt magyar költő, egy megölt magyar költő,akinek a szivében és agyában maradt számtalan csodálatos vers, gondolat.
Radnóti Miklós mindannyiunk költője, egyike a legnagyobbaknak. Arany és József Attila, Szabó Lőrinc és Illyés Gyula, Nagy László és Wass Albert között örökre és halhatatlanul magyar.
És él, de aki megölte, aki megölette -neve sincs.
És itt térnék vissza egyik alapgondolatomhoz.Nem a zsidóság, "magyarság"(persze ez gyüjtőnév),cigányság az, ami ellenszenvet kelt, vagy vált ki.Radnótit mindenki elismeri.Ami miatt erről a dologról beszélünk az egy mentalitás. Egy oda-vissza kirekesztés, lenézés,egy kölcsönös bizalmatlanság. És ez nem újkeletű.Évszázados és empirikus.Oda-vissza.Igen, tapasztalati. Az ukrán-lengyel pogromok és az azokat kiváltó uzsorakölcsönök.És így tovább.De neked nem kell agyonbeszélni a dolgot. te jelzésekből is értessz. Üdv.: Luby, aki Gábor