Engem is sokat foglalkoztat ez a probléma.
Aki bizton állítja, hogy van Isten, az szerintem sem nevezhető hívőnek, hiszen ha biztosan meg van győződve valami létezéséről, az tudás és nem hit. Nem?

Ámde.
Ugyebár sokféle tudás létezik.
Pl. van olyan, amikor saját szemünkkel láttunk valamit, megtapintottuk és velünk együtt több embertársunk is ugyanúgy, így nagy nyugalommal mondhatjuk: tudjuk, hogy a dolog létezik (persze elméletileg, filozófailag ez ettől még vastagon megkérdőjelezhető volna, de itt nem szükséges belemenni, úgy érzem).

Aztán van olyan tudás ugyebár, amikor közvetett bizonyítékunk van és azt elfogadjuk. Pl. tudjuk, hogy van Plutó bolygó, pedig nem láttuk, nem tapintottuk és a csillagászok tévedhetnek. De alapos okkal (hiszen a tudományban kénytelenek vagyunk bízni) megegyeztünk, hogy elfogadjuk az adott bizonyítékot és elhisszük, hogy létezik a Plutó bolygó.

Ám a legfaramucibb "tudás" szerintem a szubjektív meggyőződés, amiről itt ugyebár szó van, ha jól tévedek. Itt nincs objektív bizonyíték, csak személyes, így hát nem is tud egy nagyobb csoport megegyezni, hogy elfogadja bizonyítéknak, néhány tagja szubjektív, nem megosztható bizonyságát. Hiszen ennyi erővel egy skizofrén hallucinációit is objektíve létező dolognak fogadhatnánk el. Pedig ő azt szubjektíve biztos és bizonyos valóságnak éli meg.
(mégiscsak kollektív neurózis volna a hit?) ;)

Tehát szerintem elvileg minden istenközpontú vallás, isten-tudó. Hiszen biztosak isteneikben. Ám ez a fajta "tudás", szerintem mégsem nevezhető igazán tudásnak (tehát mégiscsak hit?). Kivülálló számára jogosan és érthetően elfogadhatatlan, hiszen nem képes objektív bizonyítékokat felmutatni.

Szóval attól tartok, a hit és az isten-tudás, bizony ugyanazt jelentik...

off
:(
Szomorú vagyok, hogy személyeskedés és kellemetlen hangnem van a topikban.
Mér kell ezt gyerekek? Miért? Mé? Mé? Mé...?