Az én utolsó hal ősöm sajnos igen kis csicska volt. Ahányszor csak fociztak a hal-társai, nem válogatták be a csapatba, csak labdaszedőnek használták. Sajnos (bár így utólag szerencsére) gyakran előfordult, hogy egy nagy felszabadító rugás után a labda a partra repült. Mivel ez egy csóró társaság volt, nem volt pénzük másik labdára, azért az ősömnek gyakran ki kellett menni a szárazföldre érte. Egyszer csak emiatt tüdeje lett. És egyszer amikor futott a labdáért beszoltak neki. Úgy megsértődött, hogy vissza se ment és a labdát is megtartotta.