Vicc nélkül: én még a Night like this-t tudnám elképzelni valami olyanra, ahol illik meghatódni, de nem nagyon, szóval nem kell, hogy a mellékhajó érzékenyüljön meg zsebkendőzzön, elég, ha én érzem azt, hogy igen, most ez jó.

De őszintén szólva tudom, hogy ilyen soha nem lesz.

(Ja, egy volt, most jut eszembe, de ma éjjelre még magamba tartom. Meg különben is, csak ketten vettünk részt a partym, de akkor is: volt egy pillanat, amikor azt éreztem: ez a dal most és itt létezik csak, eddig semmi nem volt, most pedig minden.)