Nem olyan szar nekem. Tulajdonképpen jól érzem magam a világban. 89-ig nem éltem ebben az országban, fizikailag igen, de teljesen kívülálló voltam. Szabad Európát hallgattam, BBC-t, VOA-t és a többit. Magyar rádió kizárólag az URH, a harmadik műsor, a Bartók Rádió (ez mind ugyanaz) és a zene. Komjáthy már alig, mert politika volt. A társaság speciális baráti kör. Nagyon sok perifériára szorult ember, de nem sértettek. Munkahely egyáltalán nem befolyásolt. A hetvenes évek elején olyan munkahelyen is dolgoztam, ahol én voltam a szélső bal. Nem kismiska. A rendszerváltás nem érdekelt. Eszembe sem jutott, hogy az én életemben jelent valamit, legfeljebb jobban kinyithatom a számat. Igaz ezzel nekem semmi problémám nem volt azelőtt sem. A fordulópont 94-95 volt. Röviden le sem tudom írni, ingyen nem fogok bele egy hosszabb elemzésbe, de pár szót azért szánok rá. Én a múlt rendszert (89-ig) nem bíráltam, mert a szovjet fegyverek árnyékában nem lehetett másképp politizálni. A mai napig nem látok reális alternatíváját az 56-os (nov. 4.)Kádár reagálásnak. Nem a pesti srácokat tartom követendőnek, hanem Bibó Istvánt. Az életünk ment rá, hogy nem vettünk részt, hanem kivártunk. Kádár nem tehetett mást, de az egész bandája undorító volt. Csurkának adok igazat, aki azt mondta, hogy Kádár (bár nem sokra becsülöm), de ezekhez képest erkölcsi fenomén. Ezek jöttek vissza!!!!! Nem tudom elviselni. 2002 óta megint kiszálltam. Nem nézek MTV1-et, m2-t, RTK KLUB-ot, TV2-t, de szerencsére van még másik harminc, amit nézek. Megvagyok nélkülük, de tudom, hogy itt vannak és kegyetlenül zavar.