Bár én is természetes párti vagyok, azért kár lenne leírni a valós(ágo)t. Érveidnek nagy része a végtelen aktuális felfogása ellen szólt. Ha ezeket kizárva csak potenciálisan gondolunk a végtelenre és a végtelen számjegyű valósokra, akkor már jóval kevesebb érv marad meg. Platonista zöngét pl. én nem is a valós számok létezésének felvetésében érzek, hanem ellenkezőleg, a nem létezésükében. Hiszen akkor fel kell tennünk, hogy a „tetszőlegesen nagy” értelme csak a tudásunk hiányából fakad (vagyis nem tudjuk, hogy mi a legnagyobb, pedig van legnagyobb, de lehet, hogy meg se fogjuk tudni), és ideális helyzetben nem is kellene használni ezt a fogalmat.