CiluHS-nek és mikimausnak válaszolnék, pontosabban néhány megjegyzés.

1. A PAL szabvány analóg szabvány, amelyben legkisebb logikai egység a sor. Egy sor tartalmát (szín, fényesség) egyetlen hullámforma írja le. Én nem tudok arról, hogy ennél kisebb egységeket (képpont, pixel) definiáltak volna benne. Ha valaki tud mutatni referenciát arról, hogy ilyen lenne, kérem tegye meg.

Az éterben vagy egy átlagos kábeltévében jövő jelben tehát nincsenek pixelek. A studiótechnika gondolom mostanában már digitális, ezért ott van, de a hőskorban (amikor még szinte minden élőben ment, vagy filmről) szintén csak sorok voltak. Az analóg tévéknél szintén nincsenek pixelek, a tévék egyszerűen a sort hordozó hullámforma alapján analóg módon vezérlik az elektronágyukat. Pixelekre bontás (digitalizálás), csak a nem katódsugárcsöves (pl. LCD), vagy a digitális jelfeldolgozást igénylő technikákat használó tévéknél van (Pl. 100Hz).

2. A katódsugárcső úgy működik, hogy a képernyőt egy speciális anyaggal vonják be (fénypor). Ezek olyan anyagok, hogy egy-egy elektron becsapódására egy-egy foton kibocsátásával reagálnak. A képernyőn ezért nem kell semmilyen pixeleket kialakítani, egyszerűen csak be kell festeni, és az elektronsugár eltérítésével (plusz az erősség szabályozásával) "rajzolni" lehet rá. Nem kötelező soronként, mint a tévé, én még dolgoztam vektoros monitoron, ami műszaki rajzhoz hasonló vonalas ábrákat tudott kirajzolni úgy, hogy az elektronsugarat a rajz vonalainak megfelelő módon "össze-vissza" mozgatta.

Ha megnézünk egy régi fekete fehér tévét, annak felületén sem lehet felfedezni semmilyen pixelhez hasonlatos dolgot.

3. A szines képet úgy oldják meg, hogy a képernyő felszínén piros-kék-zöld területeket alakítanak ki (pl. háromszög elrendezésben, vagy csíkokban). Minden színhez külön elektronágyú tartozik. Hogy minden elektronágyú csak a saját színét találhassa el, ezért a képernyő mögött megfelelő módon kilyuggatott fém lapot helyeztek el, azt hiszem ezt hívják árnyékmaszknak. Az árnyékmaszkot, a képernyőn lévő festékpöttyöket, ill. az elektonágyúkat egymáshoz képest nagyon pontosan kell elhelyezni, különben színhibák keletkeznek.

Ugyanakkor a pontos célzás (miközben az elektronsugarakat sorról sorra végigvisszük a képernyőn) nem annyira fontos. Egy viszonylag vastag sugárral végig lehet söpörni az árnyékmaszk felszínén, ahol lyukak lesznek, ott az elektronok elérik a megfelelő színt és kész. Megpróbálok belinkelni egy ábrát:

Ez egy in-line rendszerű képcső (azaz a színek függőleges csíkokban jelennek meg a képernyőn.)

3. Ha közelről megnézzük egy ilyen képcső felületét, akkor az árnyékmaszknak megfelelő mintázatot látunk, az én tévémen pl. a fenti képnek megfelelő mintázatot. Ezeknek azonban semmi közük a pixelekhez. Példának okáért nincsenek egy sorban, minden második oszlop függőlegesen el van csúsztatva, mint ahogy az a képen is látszik.

Más jelek is erre utalnak. Például a számuk nincs összefüggésben a sorok számában. Az én tévémen egy oszlopban kb. 330 téglalapot tudok megszámolni, ezt nehéz lenne az 576 képsornak megfeleltetni. A másik jel az, hogy amikor a kép összeesik (a képernyő alsó és felső szegélyén megjelenik egy fekete csík, akkor interferenciás sávoknak kellene megjelenni, hiszen ekkor a képsorok egy része nem a feltételezett "saját" képernyőpixeleit gerjesztené, hanem a szomszédosakat, vagy éppen a pixelek közötti területre esne. Ilyen sávokat azonban nem látunk a kép továbbra is tökéletes.

4. A trinitron képcső tudtommal egy kicsit más, ott nem kilyuggatott fémlemez, hanem függőlegesen kifeszített drótszálak biztosítják a három elektronsugár terelését. Emiatt, ott a teljes képernyőn végigérő kék-zöld-piros csíkokat kellene látni, nem így van?

Bocs, kicsit hosszú lett, de hátha valakinek hasznos lesz. A belinkelt kép az alábbi oldalról származik: A raszteres CRT. Ez a számítógépmonitorokra koncentrál, ami kicsit más, mint a tévé, de magyar nyelven jobbat nem találtam.