A szomszédasszonyom nagy bio-fan, ő adott át egyszer szárított paradicsomot, valami bazsalikomos*sajtos krém mellékleteként. Hát, vizuális élménynek elég sokkoló volt, az összeaszott, amorf izé. Viszont az íze tökéletes volt! Sajnos (kissé lassan szoktam a tettek mezejére lépni) mire rászántam magam az aszalásra, már alig volt használható paradicsomom. Arról nem is beszélve, hogy az időjárás sem volt kedvező, tehát maradt a sűtőben szárítás. Van egy kiszuperált villanytűzhelyem, azzal kísérleteztem. szvsz a gázos sütők sokkal nehézkesebbek, hiszen nagyon alacsony hőfokon kell megvalósítani a manővert. A paradicsomokat - legjobb az a fajta, ami viszonylag kevéssé lédús, egyenletesen apró, hosszúkás pl. a 'lucullus' típusúak, mint a manapság kapható Roma, vagy társai- félbevágva (a mogokat esetleg kimatathatja akinek kedve van , de nem muszáj) jó sűrűn egymás mellé pakoltam egy perforált lemezre, (minimum rozsdamentes legyen) de ideálisabb valami veszzőből készült cserény lenne. A sütő a lehető legaélacsonyabb fokozaton, ideálisan eleinte 30-40°C később 50-60°C-os hőmérsékletet kellene tartani (ez lesz a legnehezebb) közben a sütő ajtaja legyen kb. 2 ujjnyira nyitva. A folyamat elég hosszú, nem érdemes kapkodni, mert nem befőzzük a paradicsomot, hanem aszaljuk.
A végtermék akkor jó, ha rugalmas, hajlítható, (mint mondjuk egy aszalt gyümölcsnél megszokhattuk) Ha kihűlt, akkor jól zárható üvegegben, ízlés szerint fúszerezett (ebben sok tippet adni nem tudok) olajban (olíva, de elég az olcsóbb) sokáig eltarthatjuk. A felhasználása meg szintén ötlet és tapasztalat kérdése. Szendvicsekre (recept van manapság dögivel) ilyen-olyan egzotikus konyharemekekbe kiváló.
(én az olajba egy kis bazsalikomot, fokhagymát, oreganót, némelyikbe kevés szárított erős paprikát pakoltam)
Akink van aszaló kütyüje, simán kipróbálhatja.

Tömören olyan mint a chokito : ronda és finom.