no, ez a film rendesen kupán vágott, s körözök itt kábultan, mint... mint akit jól kupán vágott egy ázsiai film. több olyan kóreai közönségfilmet láttam mostanában, melyek elég nehezen besorolhatóak (a dolgok jelenlegi állása szerint a MoM 2oo3 legsikeresebb kóreai filmje), a kategóriaromboló produkciók mifelénk, ill. a világ nagy részén rendre bukásra vannak kárhoztatva (pl. hulk), kóreában viszont zabálják őket. fura népség.

a MoM úgy indul, mint egy krimivígjáték: park du-man, az esetlen detektív meglehetősen unortodox módszerekkel nyomoz, ön- és közveszélyes, s durva segédjével még a legártatlanabb delikvensekből is sikerül kisajtolnia a világ összes gyilkosságának beismerő vallomását. jelen esetben egy pszichopatát kellene elkapni, aki fiatal nőket gyilkolászik. ahogy egyre durvább részleteket tudunk meg a gyilkosságokról, a film úgy megy át fokozatosan thrillerbe, a vihogós humor előbb morbidba hajlik, majd végképp kiveszik a történetből. szöulból tapasztalt nyomozó érkezik, hogy segítsen az egy hyelben topogó nyomozóknak, park pedig kénytelen szembesülni saját hiányosságaival. az ellentétes nézetek természetesen megütköznek egymással, ahogy azt kell, közben viszont a gyilkos tovább gyarapítja a bodycountot.

a film 1986-ban játszódik, katonai diktatúra idején, egy erőteljesen zaklatott lelkivilágú országban. megtörtént esetet dolgoz fel, mint olvastam, s tényleg olyan mint az élet: vidám és tragikus, brutális és ártatlan, morbid és drámai, s így tovább. kang-so hong, kedvenc ázsiai színészem könnyen elvállalhatta volna a talpraesett szöuli zsaru hálás szerepét, de inkább a vidéki izomzsarut választotta, aki sokkal árnyaltabb figura, mint elsőre gondolnánk.

s hogy miért koválygok? a vége miatt természetesen. nem éppen az, amire az ember számítana...