Amikor megfagy a viz, tehát amikor jéggé válik, akkor csökken a sürüsége (tehát nö a térfogata). De amikor már egészen megfagyott, tehát csak jég van, akkor további hütésre már összehúzódik, sürüsége nö, térfogata csökken. Csak elég lassan, ezért még a nagyon hideg jég is könnyebb mint a viz (kisebb a sürüsége).

Egészen alacsony hömérsékleten egyébként fura dolgok történnek. Normális körülmények között a jég kicsit rendezetlen hexagonális rácsot (Ice 1h) alkot, de -80 C alatt a lecsapódó pára hajlamos köbös rácsba (Ice 1c) rendezödni (olyasféle szerkezet, mint a gyémánté). Ez metastabil, de csak baromi lassan alakul át hexagonális kristályformává. A kétféle módosulat sürüsége lényegileg azonos. Még nagyobb hidegben amorf jég (Low Density Amorphous Ice, LDA) keletkezik, ami egy kicsit sürübb, de szintén metastabil, csak még sokkal lassabban kristályosodik.

De a legkülönösebb azért a folyékony viz - ebben piciben, lokális molekulacsoportok pikoszekundumos idöskálán szinte az összes bolond kristályformát felöltik, amire csak a viz képes. Ezek folytonosan elbomlanak és újra létrejönnek, de ez a folyamat állandó sürüségingadozással jár, ami persze makroszkópikus skálán kiátlagolódik.

Más anyagok felületének közelében aztán még ennél is vadabb dolgokra képes a viz - márpedig pl. az élölényekben szinte az összes viz igy van jelen.