ELIE WIESEL (1968):

"Megvan a szeretetnek és a gyűlöletnek is a maga ideje. Aki nem gyűlöl, amikor kellene, az nem érdemel szeretetet, amikor más érdemelne. Talán mi jobban megtanultunk gyűlölni a megpróbáltatások során, a végzet maga inkább csak megijesztett volna. (...) Minden zsidónak egy gyűlöleti sávot kellene fenntartania valahol a lelkében egészséges, férfias gyűlöletre, arra, amit egy német megszemélyesít és arra, amihez a német ragaszkodik. Másként cselekedni halálos árulást jelentene."