"Nyolcezer szurkoló nézte meg a másodosztályú bajnokságban a Diósgyőr legutóbbi hazai mérkőzését, amelyen felavatták a villanyvilágítást, ám néhányan a második kapott gól után a pályára rohantak, így a játékvezető félbeszakította a meccset. Az újpesti szurkolók is hírt adtak magukról, nemrég Siófokon egy kukát, most Zalaegerszegen egy elfutni képtelen telefonfülkét pofoztak fel."

Csank: – Ha valaki a pályára rohan, állítsák statáriális bíróság elé: tárgyalás, sitt, közben meg jól megverik a rendőrök. Sajnos a szurkolók egy kis része még mindig a balhéban leli örömét, és nekünk inkább törvényekkel, semmint szögesdróttal kellene megállítanunk őket.

Nyilasi: – Na tessék, kiszabadult a szellem a palackból: a május harmincadikai események óta még nincs jogerős döntés, így talán azt gondolja minden tábor, hogy ha az egyiknek lehetett pályára ugrálni, neki vajon miért ne lehetne ugyanezt.

Détári: – Miért kell a pályára szaladni, ha kikap a csapat? Miért nem lehet nyugodtan átélni akár a győzelmet, akár a vereséget? Nagyon szép, hogy Diósgyőrben ennyien szeretik a focit, de azért nem ártana normálisabb szurkolást produkálni.

Kemény: – A hír második felét kommentálnám: a jelek szerint az újpestiek nem járnak eleget bokszedzésre, mert egy telefonfülkénél erősebb ellenfelet is találhatnának maguknak…

Hajdú B.: – Remélem, Diósgyőrben meglesznek a tettesek – most már volt villany, lehetett őket látni. Talán azok ugráltak a pályára, akik eddig biciklivel tekerték a transzformátort, és most siratják a munkahelyüket… Azt pedig nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy békésen sétál az ember lila sállal az utcán, és egyszercsak beszól neki egy telefonfülke. Ne a villanyoszlopot rugdosd, hanem velem állj ki, mondja a gaz fülke, és máris kezdődik a pofozkodás. A siófoki esetet viszont nem tudom hova tenni, mert nem biztos, hogy az a kuka, amit vernek – talán az, aki ver.