Sziasztok!

Én még új vagyok ezen a fórumon, bevallom ma olvastam el az elmúlt havi összeállítást először, hogy mielőtt leírjam a véleményemet, megtudjam, nem előzött-e meg valaki. És nem. Ezen nagyon csodálkoztam, mert nagyon sok, nagyon intelligens hozzászólást olvastam (leginkább vasjankótól, de másoktól is), de mégsem találtam azt az értelmezést, ami számomra teljesen nyilvánvaló volt. Ha hosszú lennék, elnézést kérek.

Nem sokat értek a cyberpunkhoz, és a számítógépekhez sem annyit, mint köztetek sokat. Viszont tudok egy s mást a mitológiákról és a mítoszokról, s ahogy láttam, a Wachowski fivérek is így vannak vele. Nem mondhatnám, hogy nagyon lekötött a körítés, a látványos akciójelenetek, így a Reloaded óta arra használtam ezeket az időket, hogy a film mitikus szimbólumait összevessem más, általam mitikusnak tartott sci-fi/fantasy filmekkel, regényekkel: Star Wars, Gyűrűk ura, Babylon 5 sorozat. És azt kell, hogy mondjam, nincs igazatok, ha azt mondjátok, a 2. és a 3. rész nem szerves folytatása az elsőnek, hogy se füle, se farka, hogy nincs benne filozófia. Hogy nem olyan jól sikerültek, mint az első, az lehet. Ízlésről nem vitatkozunk. De azok számára, akik nem éreztek folytonosságot, íme néhány érdekes azonosság:

- egy átlagos életet élő, egyszerű halandó mindig elvágyakozik abból a kisszerű életből, ami adatik neki (l. Neo, Frodó, Luke, Sheridan)
- egyszercsak találkozik valakivel, aki megnyitja előtte az utat, feltárja előtte, hogy fontos küldetése van (Morpheus, Gandalf, Kenobi, Kosh)
- ez az illető tanítója lesz, tanácsadója
- az indulást gyakran, de nem mindig, egy nő inspirálja, Jung kifejezésével a hős animája, női fele. Ez a Mátrixban szerelmi történetet alapoz meg, míg Luke animája nagyon szemléletesen saját ikertestvére
- kiderül, hogy a világban felbomlott az egyensúly, a sötétség kezd eluralkodni a világosság felett, a tanító elkezdi felkészíteni a kiválasztottat a leendő harcra
- amikor a tanítvány még nincs kész, a tanító meghal, a tanítvány egyedül marad,
- később a tanító feltámad v. más tanító veszi át a helyét (pl. Morpheusz feltámad, de közben Orákulum lesz az igazi tanító, Yoda lesz Kenobi helyett stb.)
- a hős szembetalálkozik önmaga sötétebb felével, és többször összeütköznek, a hős csak gyűlöletet érez „ellentettje” iránt (Smith, Gollam, Darth Vader)
- a hős leszáll a „poklokra”, mielőtt felmenne a „mennybe” (klasszikus bibliai kép, de máshol is előfordul: pl. Jabba palotája egyfajta pokol – a Mátrixban nem titkoltan Merovingi a pokol, az ördög, az alvilág ura, kezdve a szexuális utalásoktól a szado-mazo bárig, egyébként a felesége neve, Perszephoné mindent elárul, hiszen ő volt Hádésznek, az alvilág fejedelmének felesége a görög mitológiában. Itt Neonak azért kell a „poklokra szállni”, hogy megtalálja a „mennyország kulcsát”, a Kulcskészítőt.
- a hős szembetalálkozik a Teremtővel. (Ez a Mátrixban kétszer fordul elő, egyszer találkozik az Építésszel, aztán a Deus ex Machinával. Szerintem ez a kettő egy és ugyanaz, az Építész a Deus-ex-Machina szoftverváltozata, de ezzel lehet vitatkozni.)
- a hős ereje egyre nő
- a hős társai a hőstől függetlenül saját háborújukat vívják a „sötétség” csapatai ellen, de harcuk reménytelen, csak a hősön áll vagy bukik a végkimenetel
- a hős másodszor is elveszíti segítőjét, a végső összecsapásban már egyedül vesz részt.
- a hős összecsap saját ellentettjével, sötétebb, árnyékfelével. A harc folyamán _nem_ bizonyul erősebbnek, mert rájön, hogyha erővel legyőzi a másikat, akkor olyanná válik, mint az. Helyette megadja magát a másiknak, esetleg (mint a Star Warsban, Gyűrűk Urában) sajnálatot, megértést kezd érezni árnyékfele iránt.
- amikor a hős megadja magát az árnyékfelének, az árnyék megszűnik árnyék lenni, a két ellentett EGGYÉ integrálódik. A fény és árnyék összeolvad, magasabb tudati szintre lépnek. A sötétség erői vesztettek, a fényé győztek. A hős _felnőtt_. A hős története a felnőtté válás története is. A gyermeki ösztönöket megzabolázó _felettes én_ győzelme, vagy a tudaté a tudattalan fölött. Erről _is_szól a Mátrix.

És persze másról is. Valóságról és illúzióról, döntésről és sorsról, karmáról, szeretetről, és sok minden másról.

Csak egy kis kiegészítés a végére. Mit szóltok ehhez:
- Szerintem az Orákulumnak köszönhető a Smith vírus elindulása. Az Orákulum meg akarta változtatni a Mátrixot, mert ő volt a „változás, a kiszámíthatatlan, az intuíció”. Talán emberpárti volt, több szabadságot akart az embereknek. Szerintem _ez_ volt a döntése, nem az, hogy segít Neónak. Persze a kettő összefügg, mert a Smith program azáltal vált egyre erősebbé, hogy az Oráculum Neót kezdte támogatni (hogy hogyan támogatta, és mitől nőtt annyira meg Neó ereje, azt nem tudom, talán az Oráculum befolyásolta egy kicsit Neó Mátrixon belüli programját – varázssütikkel :-), de az is lehet, hogy egyszerűen megtanította _hinni_ magában). Szóval az Oráculum erősítette Neót, erre az Építész elkezdte erősíten Smitht, hogy fennmaradjon az egyensúly. A végén Neó és Smith is annyira erősek lettek, hogy kicsúsztak az Építész irányítása alól. Már csak Neó volt képes megállítani Smitht, és ezt úgy tette, hogy egybeolvadt vele, így a Deus ex Machina őt megölve minden Smitht elpusztított. De ennek ára volt: Zion megmenekülése, és az, hogy az emberek szabad akaratukból elhagyhatják Ziont. Ezt az Oraculum végig tudta. Ahogy az Építész mondta: veszélyes játszmát játszott, de nyert.
(A kislány helyét még nem sakkoztam ki a történetben, de alapjában úgy érzem, nagyon is helye van benne. Ő annak kifejeződése, hogy a gépeknek is vannak érzelmeik, tudnak szeretni. Ő a kapcsolat lehet a gépek és az emberek között, vagy egy második Oráculum. De ezt sosem fogjuk megtudni.)