Imádom a sünöket... :-)))

Van egy régi süünsztorim, illetve kettő. Tán már említettem, hogy gyerek és kamaszkoromban rengeteg állatot felneveltem, rigót, varjút, kiscsirkét, sünt, nyuszit... mindegy volt, csak ne legyen se kígyó se pók. No egyszer volt egy sünöm, amelyikről apám nem tudott, a konyhában tartottam, elfelejtettem szólni neki (ő csak hétvégén járt haza, vidéken dolgozott.) Ez a sün addigra már elég barátságos volt, és előfordult, hogy éjszaka bemászott az ágyamba. (Isten bizony.) No aznap éjszaka nyugodt álmomból egy hatalmas üvöltés ébresztett, amit szegény apám produkált, mert valami miatt a sünöm éppen az ő ágyába mászott éjjel, szépen bemászott melléje, elhelyezkedett, apám meg megfordult álmában....
Ami ezután történt, arra borítson jótékony fátylat a feledés... :-(((

Egy másik sün is ezt tette, éjszaka glasszált a lakásban, és többször felmászott az ágyamba. Nem zavart különösebben, hagytam. Egyik éjjel épp szokásomhoz híven hason aludtam, mikor is félálomban érzem, hogy a sün mászik, kapaszkodik fel az ágyra. Elkezdett a hátamon spacírozni, egész kellemes érzés volt, ahogy a kis lábai a gerincemet végigjárták, egyre jobban átadtam magam ennek a sajátságos élvezetnek, mikor ez a rohadék a nyakamhoz ért, ott egy kicsit izgett mozgott, aztán akkorát harapott a nyakamba, hogy azt hittem ott kapok agyvérzést tüstént! Nyár volt, az ablak nyitva - nyugi földszinten laktunk - én megragadtam azt a sünt és egyetlen mozdulattal kivágtam az ablakon át a kertbe... de ezt az érzést soha nem felejtem el, mikor éjszaka nyakonharapott... :-(((