Hmmmm... érdekes, amit itt írtok "Trutykóról". Én most születésnapomra beszerváltam az első könyvét, de annyira lesokkolt - különösen a román lepratelepről szóló rész - hogy gyorsan átcseréltettem másra. Nekem nem kell a paranoia és a mazochista önsorsrontás ilyen dolgokkal. De egy valami miatt nagyra tartom: hogy el mert menni, és szembenézni ilyen szörnyű dolgokkal. Hogy miért tette, az most más kérdés, de hogy kibírta ép ésszel, nem járt úgy, mint Kevin Carter (a legutóbbi Savatage-album is az ő történetéről szól közvetve) - az legalább egy pozitív emberi tulajdonságot feltételez róla...