Pedig vannak. Csak a “burkológörbét” mondom. Kialakulás-Virágzás-Hanyatlás-Széthullás.

A különböző civilizációk neveit magad is hozzárakhatod. A kialakulást értem. Az emberi hatalomvágy találkozik a világ kiszámíthatóságával kapcsolatos igénnyel. A virágzást is. Jó volt az elképzelés, a világ a kultúra alapértékeinek megfelelően viselkedik, tehát pozitív visszacsatolás van a deklarált elvek és az eredmény között. A hanyatlás: valami megváltozik, az elvek már nem igazak, csak úgy csinálunk, mintha igazak lennének. Megáll az expanzió, egyre növekvő terhet jelent az egyensúly fenntartása, aztán egyszer elpattan valami és megállíthatatlan az egyensúlyvesztés. Nincs más csak a széthullás. Aztán egy kaotikus zűrzavar után kezdődik minden előről. Kicsit keletebbre, nyugatabbra, szóval kicsit arrébb.

, hiszen a kultúra az emberi pszichék összességén futó szoftver,

Nem zárja ki a fentieket.

Szóval, nem tudom, hogy mennyire más és más kultúránként a haldoklás lefolyása, de ez a jelen eset mindenképpen annyira egyedi a történelemben, hogy deduktív alapon nem sokat mondhatunk róla.

Ez az, hogy nem egyedi. Az biztos, hogy a fejekben indul meg, az a korábbi értékek inflációjával. Előttem van a kép, ahogy az Óbirodalom végén Egyiptomban a papok maguk tették pénzzé a templomi aranykincseket, hogy ennivalót vegyenek maguknak. Ugyanis elapadt a templomi adó. A “gonosz” embereknek jól ment a soruk, kifosztották a sírokat, utonállásokat követtek el, nem volt aki megbüntesse a rend ellen vétőket. A becsületes embereket kirabolták és nem volt hivatal, aki igazságot szolgáltatott volna. A bírák korruptak lettek, pénzért árulták az ítéletet.

Ami a váron kívülieket és a váron belülieket illeti, azt hiszem, a demokrácia különböző síkokon megvalósuló elve egészen különleges helyzetbe hozza a kulturális Embert

Hátrább az agarakkal.
A globalizáció úgy ment végbe, hogy a “globális” világ szétesett centrumra és perifériára. A döntéseket a centrumban hozzák, a perifériának csak a végrehajtás jut. A centrum mindent megtesz azért, hogy stabilizálja ezt a állapotot. Persze a szereposztás sokaknak nem tetszik, innét vannnak jelen világunk feszültségei. Demokrácia ide, demokrácia oda. Ebben a demokráciában, ha “rossz” országban laksz, annyi beleszólásod van a dolgok menetébe, mint egy seattle-i liftkezelőnek. Pedig könnyen lehet, hogy több van a füled között, mint egy centrumban élő bürokratának.

. Az eladhatóság evolúciós szelekciója alakítja a világot. A kulturális eladhatóság, az anyagi eladhatóság, a kormányzati, vagy az ideológiai eladhatóság, és így tovább. A fogyasztó választ, és a szolgáltató pedig megpróbálja elérni, hogy őt válasszák.

Igen, ismerem ezt a szabályt, csak a “szabály” következetes alkalmazása hova vezet. Oda akarunk megérkezni? Számomra egyik olyan másik, emberi alkotások így korlátosak ők is. Nem célszerű abszolutizálni őket. Időnként fel kell tenni a kérdést, jó-e ez a szabály, vagy találjunk ki másikat.

mert a rendszer egy öngerjesztő egység folyamatába lépett, amiben az eladhatóság az egyetlen szentség, és a kulturális valamilyenséget csak a változatlanság aktuális eladhatóságának ereje védi. Ez a folyamat nagyon hatékonyan legyalulja a klasszikus értelemben vett kulturális életmódbeli valamilyenséget. Így a kulturálisság sok olyan területe teljesen elsorvad, amit régebben az elsődleges kulturális értékeknek tekintettünk. A személyes emberi kapcsolatok folyamatainak valamilyensége például szinte állati szintre süllyedt vissza, a közel akármilyen meghatározatlanságba, ha a történelem legnagyobb kultúráival hasonlítjuk össze. Pedig ez az egyik elsődleges területe az ember kulturálisságának.

Jól látod, ez az állati szint különösen tetszik. A légy önmagad, merj önmagad lenni gyakorlatilag a széles “embertömegeknél” azt jelenti, hogy engedj az ösztöneidnek, ne törődj azokkal a kötöttségekkel, amelyek a kulturális örökségedből következnek.
Mivel egymásnak nagyjából a másolatai vagyunk, azonos ösztönökkel, így ha mindenki a saját ösztöneinek enged, nagyon egységes, jól kiszámítható fogyasztó-tömeget kapunk. Ugyanazt a tömegterméket lehet eladni mindenkinek, ugyanazokkal az eszközökkel lehet hatásosan mitiválni ugyanannak a terméknek, szolgáltatásnak az elfogyasztására.

Természetesen erről a tömegek nem tudnak, csak azokat a konfliktusokat és zátonyokat érzékelik, amelyen az életük hajótörést szenved, miután kiiktatták a kultúrát, így a kultúrának ösztönöket moderáló szerepét. Végülis a kultúra egy mesterséges közeg, amely pont a társas kapcsolatok fennmaradása érdekében jött létre az emberi önző ösztönlény megregulázására.

Persze ezzel nem mondtam semmit arról, hogy hogyan fog lebomlani ez a kultúra, hiszen ez a sorvadás elméletileg egészen addig folytatódhat, míg valamiféle fogyasztógépek állati szintjére nem degradáljuk magunkat. Nem muszáj azt hinnem, hogy az ember kultúraépítő "ösztöne" egy idő után mindenképpen kitör, hiszen ez a folyamat olyan fokozatos, és olyan rugalmasan alkalmazkodik a közösség minden apró rezdüléséhez, hogy nem tud előállni valódi, potenciálisan robbanékony feszültség. Úgy tűnik, hogy valóban hajlandóak vagyunk feladni bármilyen életmódbeli differenciáltságot a közvetlen testi-lelki közérzetünk érdekében. Olyan ez, mint a kábítószer, ami természeténél fogva fokozatosan megtalálja az agyban a közvetlen kielégítés módjait, lenevelve az embert a differenciált és összetett módokon való önmegvalósításról.

Tehát a széthullás után, újra kezdődik mindig. Egy karizmatikus vezető maga köré gyűjt néhány embert, akiket közösséggé szervez. Aztán megindul a kis közösségek evolúciója. Verseny és kooperáció, szimbiózis és élősködés…stb.

Az új "mesét" most kell felmutatni, amíg még nem késő. És olyan életteli, olyan sokszínű mesének kell lennie, ami egyszerre felmutatja a megnyugvás lehetőségét minden olyan emberi hiányérzetre, amire még nem találta meg a legegyszerűbb kielégítés útját ez az önemésztő automatizmus. Ma már mélyre kell nyúlnia az új kultúrának, mert a legfelületesebb igényeket már túl jól elégíti ki a rendszer. Ezért keresik a spiritualitásban az új világ magját azok, akik érzik az öngyilkos hurkot a nyakuk körül. Egyre többen érzik, hogy ma itt a szívben van az élet hiánya, és nem a gyomorban. Nos, tessék. Itt az a bizonyos hiányzó küldetéstudat. : )

A széthullás előtti “új mese” csak reform-mozgalom lenne. Volt már ilyen is.

Mondj ellent nekem! Mondd azt, hogy nincsen szükség csodára, hogy nincsen szükség forradalmi változásra, hogy a folyamat természeténél fogva kitermeli az ember újjáéledését! Mondd ezt, mert szeretném elhinni! Jó lenne tudni, hogy elkerülhetetlen az emberiség mint emberiség fennmaradása

Sokat kérsz tőlem. Nem tudok “új mesét”.
A legújabb, legcsábosabb, legandalítóbb meséket meg el kell felejteni. Önmegvalósítás, emberi jogok, nemzetek önrendelkezése, a nők felszabadítása, és sorolhatnám.
Az igazság az, hogy gyarló az ember, "genetikailag" gyarló. Ezen semmiféle fejlődés nem segít. A vágyak, motívációk változatlanok, csak a felszín, az eszközök változnak. A leggyarlóbb akkor, amikor elveszíti a “láncait”.
Szüksége van alázatra, bűnbánatra, és megváltásra.