Nagy vonalakban egyetértek veled. Természetesen a közösség adja a pozitív dolgokat is (pl fészekmeleg), a negatívat (megvetést) azért hangsúlyoztam, mert az idézett cikkben konkrétan erre kérdeztél rá.
Nekem nem furcsa a közösségek létének evolúciós megközelítése, hiszen az evolúció sokkal általánosabb fogalom, mint a "klasszikus" biológiai evolúció.

Egy fénykorát élő kultúrában erre nem volna szükség

A kultúrák "élete" sokat foglalkoztat engem is. Mint a létezők egyetemes törvényének alávetett tárgynak szükségszerű, hogy életciklusa legyen. Csak azt nem tudom, hogy közvetlenül mi fogy el, ami miatt nem megy tovább. (erőforrás, hit, szándék, vagy mi a csoda)
Lehet, hogy kultúránként más és más, mint ahogy nem minden ugyanabban a betegségben halunk meg.

Hogy a Nyugattal mi lesz, nem tudom, de ha trendek nem változnak meg, akkor ki lehet számolni. Mivel nem születik annyi gyerek, amennyi folyamatosan működtetni tudja, lakosságimportra szorul. A "váron" belüliek még egy ideig őrzik a pozíciójukat, de csak addig, amig a "váron" kívüliek meg nem erősödnek annyira hogy döntési pozjcióba kerülnek.

Hogy mi a különbség a 19. századi és 21. századi nyugat között, elég könnyű kimutatni, elsősorban a "küldetéstudat" következtében. Nyilván a perspektíva is más, összeszorult a világ, az extenzív növekedésnek vége.

Más dolog, hogy Afrika Amerikán keresztül már régóta megkzdte a Nyugat meghódítását (jazz, életstílus)

Nincs kétségem afelől, hogy a civilizáció-építés az ember legbelsőbb sajátja. Akárhányszor leomlik, mindig újra építik.(Z'zi labor: Mondj egy mesét, amit még elhinnék, szerelem nélkül élni olyan nehéz, -szabadon- Mondj egy mesét, amit még elhinnénk, mert kultúra nélkül élni nagyon nehéz) És lőn egy mese, amit ettől a vágytól vezérelve újra elhisznek, ami még ki nem ég, maga köré szervezi a kultúrát)
Aztán újabb tabuk, hiszen a tabuk nélkül az eretnek kérdések ledöntik az egész épjtményt.