Szerintem a Dűne világa azért olyan nagyszerű, mert tökéletesen megtervezte Frank Herbert. Igazából semmibe sem lehet belekötni, inkább csak kukacoskodni. Látszik, hogy komoly háttér munka áll a regény mögött.
Szemben Asimov művével, a mai technikai tudás mellett is logikusnak tűnnek a Dűnében leírt gépezetek. Ezzel szemben az Alapítványban leírt technikai eszközök egy része elég mókásnak tűnik. Számomra kissé zavaró volt, hogy annyiszor erőltette az atom-kütyüket.
A Dűne olvasásakor sok minden elmélkedhet az olvasó. Nem lehet csak egy jövőben játszódó világként tekinteni, mert az emberiség egész történelme belekeveredik és rengeteg utalás van a XX. századra is.
Emelett még sok a filozófiai gondolat is, mely még érdékesebbé teszi a könyvet.