Na nézzük csak, micsoda erkölcsi nagyság, jellem, és sziklaszilárd nemzeti öntudat jellemzi a Bauer családot.

"A sajtó hallgat a Bauer-ügyről

A szabaddemokrata Eörsi Mátyás cégének (Eörsi & Társai Ügyvédi Iroda, 1056 Bp. Belgrád Rkprt. 1315) tulajdonostársa dr. Bauer Miklós, akit a magyar közvélemény, illetve a sajtó egy része ÁVH-s múltja miatt "körmös-Bauer" néven ismer. A jelző arra utal, hogy Bauerék kínzási repertoárjának a körömletépés is része volt.

A kormánykoalíció vélt szabálytalanságaira szakosodott szabaddemokrata Eörsi Mátyás irodája jelentős állami megrendeléseket kapott a bukott koalíció négy évében, amikor Eörsi a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként a sajtóban megjelent állítások szerint befolyását is felhasználta az igen komoly hasznot hozó ügyek megszerzésére. Különösen az ÁPV Rt. (Állami Privatizációs Vállalat RT.) megbízásait említik, amelyek révén az Eörsi & Társai óránként mintegy 36 ezer forint honoráriumért dolgozott.
A cég nem csak privatizációs ügyekre szakosodik. Bauer például a korábbi ávósokat, az elbocsátott légió tagjait is védi. Így például dr. Bauer Miklós vállalta el annak az ausztrál állampolgárrá lett Vajda Tibornak a védelmét is, akit a szintén Ausztráliába vándorolt Bárdi Magda azzal vádol, hogy Vajda ÁVH-s korában halálra kínozta a férjét. Dr. Bauernek sikerült elérnie, hogy az ausztrál bíróság Magyarországról, az SZDSZ-es Kuncze Gábor vezetése alatt álló belügytől olyan igazolást kapjon, amely szerint az ötvenes években az ÁVH fizikai kényszert nem alkalmazott.

Bauerék befolyása azonban nem csak a rendszerváltás utáni belügyekre terjed ki. A televízióra is, amely immár másodszor, legutoljára a balliberális sajtóban kormánypártiként támadott A Hét című műsorban, a múlt héten a közismerten SZDSZ-befolyás alatt álló Népszava szerkesztőjét, Dési Jánost bízta meg az igen ismertté vált Bárdi-Vajda történet feldolgozásával. Az elkötelezett Dési dr. Bauer szerepét következetesen kihagyja feldolgozásából, ahogyan tette ezt az MTV-ben és lapjában korábban, az egy teljes oldalt elfoglaló, részletes beszámolójában az ügy akkori fejleményének taglalásakor. Mint ahogyan Dési szintén említés nélkül hagyta azt a tényt, hogy a mai Híradó egyik kulcsemberének, Sebesnek a családja költözött abba a házba, amelyből Bárdiékat kihajtották.
Hogy A Hét miért vette éppen most ismét elő az ávós-Vajda történetét, méghozzá vezető anyagként, szinte teljes egészében archív anyagból feldolgozva, meglehetősen érthetetlen, ugyanis ott új fordulat, egy tanú jelentkezésén kívül nem történt. Kár, hogy ehelyett - és ez vonatkozik az MTV többi műsorára és az érdekes történetek iránt anyagi okokból is érdeklődő kereskedelmi televíziókra - nem készítenek műsort magáról dr. Bauerról, akire most igen komoly, terhelő kijelentéseket tettek, amelyek teljesen nyilvánosak és 1960 forintért hozzáférhetők.

Nemrégiben jelent meg Gábor Róbert, Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948 című kötete a Századvég kiadónál. A benne foglaltakkal szemben kételkedők megnyugtatására idézzük:
A kötet megjelenését a Forgács Pál Alapítvány és a Soros Alapítvány támogatta. A szerzőt kutatómunkája során pedig nem kevésbé neves személyek segítették, mint Gáti Károly (Charles Gati), Pető Iván, Vásárhelyi Miklós, és ami jelzi: nem egyoldalú kutatómunkáról van szó, a Miniszterelnöki Hivatal stábjában dolgozó kiváló tudós, Tellér Gyula és a Szabad Európa Rádiótól nyugdíjba ment, ma Amerikában élő Vass Vilmos. De Gábor Róbert személye önmagában is biztosíték az alaptalan vádaskodások ellen: megalkuvás nélküli múltján kívül jelenleg is a legnagyobb amerikai szakszervezeti csoport, az AFL-CIO tanácsadója kelet-európai ügyekben.

Most idézzünk a könyvből Bauer bemutatásával kezdve. Mint Gábor írja, Bauer dolgozott az ÁVÓ XIV, alosztályán is fegyelmi előadóként. Feleségén Schönfeld Juditon keresztül, aki az illegális kommunista pártnak volt a tagja, került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Ő maga 1945-ben lépett be a pártba, majd feleségével együtt a politikai rendészeti osztály alkalmazottja lett. 1953-ig magas pozíciókat töltöttek be. 1950-ben Bauert alezredessé léptették elő - ismerteti a szerző Bauer hátterét, majd Marosánt idézi azzal kapcsolatban, ahogyan Ries Istvánt agyonverték az ÁVO-n 1950-ben. A volt igazságügyminiszter holttestét egy váci meszesgödörben találták meg - olvasható a 173. oldalon.
Most ugorjunk előre a 243. oldalra:
Amikor Ries István igazságügyminiszter tudomására jutott a kékcédulás szavazatok száma, kijelentette, hogy ha nem engedik szabadon a szociáldemokrata rendőrtiszteket, ha a kommunisták nem vonják vissza a hamis szavazatokat, lemond miniszteri tisztségéről. Bán Antal iparügyi miniszter szolidaritást vállalt vele.
Ries István 1950. júniusában súlyos árat fizetett magatartásáért: Bauer Miklós ávós alezredes saját bevallása szerint agyonverte az Andrássy út 60-ban.
Térjünk vissza a 173. oldalra:
Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVÓ-alezredest. Idézzünk a zsák-, és zsineg-nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött jelentéséből, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból:
"Beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni."
Ugyancsak Bauer-alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki:
"Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt. Ries Istvánról volt szó..."

Bauer megkapta bűneiért a jutalmát: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda tulajdonosa és munkatársa.
Az ÁVÓ szervezeti felépítését és az egyes alosztályok munkáját ismertető fejezetből tudjuk meg azt is, hogy az Eörsi-iroda mai résztulajdonosa szintén dolgozott az ÁVÓ III. alosztályán. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences-rendi szerzetest is ott morzsolták fel. Az Andrássy út 60-ban, többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön.
Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe.
De a könyv 182. oldala is idézésre méltó:
Szendi György illegális kommunista párttag Bauer Miklós sógora volt. Péter Gábor közvetlen környezetéhez tartozott. Az évek során a PRO, az ÁVÓ, az ÁVH majdnem minden osztályán teljesített szolgálatot. 1946. szeptemberétől a XI. alosztályon sógora mellett dolgozott, majd amikor a II. alosztály beolvadt a XIV. alosztályba, ott kapott beosztást.
1947-ben a IV. alosztály helyettes vezetője lett. A Rajk-per idején ő hallgatta ki Bauerral együtt Noel H. Fieldet. Ugyancsak az ő brutalitásuk miatt hozott Zsigmond Ernőné koraszülött gyermeket a világra az Andrássy út 60 pincéjében. A jutalom itt sem maradt el: Szendi György szabadalmi ügyvívői engedélyt szerzett, és irodát nyitott Budapesten.
Elképzelhetetlen, hogy hasonló esetben Németországban például ne induljon ügyészi vizsgálat. Nálunk nem, mert a bűnök elévülnek. Érdekes módon a mai ügyészség, amely állományában nemigen szakított 1990 előtti személyi állományával, elévülési aggályait félredobva emelt vádat, amely alapján 15 évre ítélték Ankner Bélát 1965-ben azért, mert Ankner a Tanácsköztársaság ellen felvonuló, egyik dunai monitor gépházában dolgozott 1919-ben (!) vagyis 46 évvel az ítélet kimondása előtt.
De elhagyva a jog területét, talán kétségbevonhatatlan, hogy mekkora nyilvánosságot kapna egy berlini, prágai vagy varsói Bauer. Nálunk, ahol az elektronikus média nem a rendszerváltás és a demokrácia melletti emberek kezében van, a Bauer-ügy tabu. Különben miért nem hívják meg Bauert legalább egy reggeli beszélgetésre?
Mién nem kérdezi meg Eörsi Mátyástól a TV3, a TV2 vagy akár az MTV, hogy mi a véleménye Gábor Róbert vádjairól? Hogy miként társulhat egy ilyen emberrel? Hogy nem érzi-e magát cinkosnak?
Vajon, ha ma Németh Zsolt Fideszes külpolitikai államtitkárnak ügyvédi irodája lenne, amely hatalmas megrendeléseket kap Ganspergertől, és társa a Gestapo egyik kegyetlenkedő, gyilkossággal gyanúsítható tagja lenne, a sajtó akkor is néma maradna?

A 24. Óra megjegyzései
A könyvismertetőben talán hasznos lett volna bővebben írni az agyonvert marxista-szocdemes miniszterről, mivel félévszázad elmúltával kevesen ismerik a Ries István nevet.
A budapesti Magyar Életrajzi Lexikon 1969-es kiadásából megtudjuk, hogy Ries István (1885. nov. 14 - Vác, 1950. szept. 15) - éppúgy, mint Rajk László, Nagy Imre, Maléter Pál és társai (vagy akár a zsidó Trockíj-Bronstein is, akit a fajtestvére Sztálin veretett agyon Mexikóban) - egész életét annak az istentelen bolsevista hatalomnak szentelte, amely végül jutalmul felfalta.
Ries nyílván hitt mindabban, amiért meghalt, ám marxista hűsége nem számított az Andrássy út 60 pincéiben...
A hazai lexikon ezeket írja róla, a kiemelések tölünk:
"Ries I. a munkásmozgalom mártírja. Egyetemista korában a Galilei-kör tagja. Az I. világháború alatt orosz fogságba kerül, [ahol nyílván megismerkedik Nagy Imrével és Kun Bélával] hazatérte után a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosság pártiskolájának az előadója volt, majd mint a Vörös Hadsereg katonája [és Ilya Ehrenburg röpcéduláin terjesztett gyűlölködések híve] vett részt a felvidéki hadjáratban. [Emlékezzünk, hogy 1919-ben Magyarországon Kun Béla 133 napos Patkány-köztársasága idején a kultúr-terrorista Lukács György volt a kultuszminiszter helyettes.]
A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, majd újra hazatérve ügyvédi tevékenységet folytatott. 1924-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba, amelynek 1933-ban vezetőségi, 1943-ban elnökségi tagja lett.
Ügyvédi tevékenysége során többször védte a munkásmozgalom üldözötteit. A felszabadulás után tagja lett a [szovjet tankok segítségével megalakult] Ideiglenes Nemzetgyűlésnek Debrecenben. 1945. július 21-től 1950. július 17-ig igazságügyminiszter. 1948-tót 1950-ig az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének tagja.
1950. július 7-én koholt vádak alapján letartóztatták. A börtönben halt meg [azt most már tudjuk hogyan]. 1956-ban rehabilitálták."
Azt, hogy Ries István mennyire érdemelte meg elvbarátaitól a borzalmas megaláztatásokat és végül az agyonverést, az Olvasó bírálatára bízzuk!…
S ha még nem vettük volna észre, az 1988 óta fellángolt Nagy Imre-kultuszt, a marxizmus & trockizmus újraértékelését szocdemes szemszögből, az ideiglenes Sztálin-gyűlöletet, valamint a Soros Alapítvány pénzügyi áldozatait ugyanazon szálak kötik össze...! "

Én még úgy tudom, hogy Bauer apja maga is aktiv részese volt a Kossuth téri lövöldözésnak, sortüznek, aktiv részese, mert ő is lőtte a népet.