Dehogynem dobnád, csak nem tudsz még róla :--))
Volt nekünk egy kaktuszunk.Kinézetre tök jó volt, piros-zöld, gyorsan nőtt, ágas-bogas, olyan kis hurkákat csinált magából.Szép volt.
De a tüskék!Komolyan mondom elég volt elmenni !mellette!, húsz centiről biztosan rádugrott.És semmivel nem lehetett kivenni.Legfeljebb az egyik kezedről a másikra ment át.Esküszöm úgy "ragadt", hogy még az üveglapot is felragadta volna.Persze a mikroszkopikus horgok a tüsik végén okozták, és azok bele is törtek rendesen az emberbe, állatba egyaránt, és fájt utána hetekig.Egyszer a macsekunk meg akarta szagolni, mire odaugrottam volna, hogy megakadályozzam, már késő volt.Szegénynek beleragadt az orrába, aztán reflexből odanyalt, akkor a nyelvébe,, végül jól megrágta és lenyelte.Másnaptól két hétig olyan rekedten nyávogott, mintha nyolcvan éves lenne.
Na ekkor kivágtam, pedig az asszonyé volt. :--))
És pézért vettük!